Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. L Fejezet. A felségsértés. — 128. §. 61 Véleményem szerint, t. ház, a szabadságvesztés büntetésének életfogytiglan való alkalmazása azon modorban, a mint ezt a törvényjavaslat követi, sem a tudománynak, sem pedig azon követelménynek, a melyet a szabadságbüntetés által elérni akarunk és elérni kell, meg nem felel. A törvényjavaslat a szabadságvesztés büntetését életfogytiglan öt esetben alkalmazza és alkalmazását azzal indokolja, hogy oly nagyobb mérvű bűncselekményeket, a melyek halálbüntetésre qualificálva nincsenek, de mégis igen nagy mérvűek: az életfogytiglan tartó fegyházzal véli büntetendőnek; tehát mintegy gradatiónak tekinti az életfogytiglani elzárást a halálbüntetés és a szabadságvesztés büntetésének más nemei közt. En megvallom, t. ház, hogy a halálbüntetés és a szabadságvesztés büntetése közt gradatiót nem ismerek, mert a kettőnek más az indoka. A halálbüntetés szerintem nem a tudomány, hanem a szükségesség követelménye, holott másfelöl a szabadságvesztés büntetésének egyedüli czélja más nem lehet, mint a javitás. Ugy, de az életfogytiglani fegyháznál a javitás el nem érhető egyfelől, mert a fegyencz javulásának jelét nem adhatja; és másodszor ha ezt tehetné is, azt a közérdekben és az állam javára nem érvényesítheti. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat 45 — 48. §§-ai az életfogytig tartó fegyházbüntetésnél is enyhítéseket szab meg, a mennyiben egy bizonyos idő után a közvetítő intézetbe teszi és 15 évi eltelte után feltételes szabadságra is bocsátja. De bár ezt teszi is, az illető mégis mindig fegyencz marad és következéskép javulásának sem önmaga, sem az állam hasznát nem veheti. Nem vagyok, t. ház, az életfogytig tartó szabadságbüntetés absolut ellensége; egyátalában vannak esetek, midőn annak alkalmazását szükségesnek találom. De megvallom, nem a javításban látom indokát, hanem az államnak azon kötelességszerű jogában, mely szerint egy megrögzött gonosztevőtől annak elzárása által az államot és a társadalmat megmenteni akarja és megmenteni kötelessége. De ha az államnak, mint ilyennek, e kötelességét teljesítenie kell: nézetem szerint ezen kötelességet csak akkor teljesiti helyesen, ha ezen büntetés csak egy megrögzött gonosztevőre alkalmaztatik. Már pedig nézetem szerint a megrögzöttség az első bűncselekmény elkövetéséből soha sem következtethető, hanem következtethető egyedül a visszaesés esetében. Én ennélfogva, t. ház, az életfogytig tartó szabadságbüntetést egyedül oly bűnösökre vélem alkalmazhatónak, a kik visszaesők, azaz már a bűncselekmény elkövetését megelőzőleg börtönnel vagy fegyházzal büntetve voltak és mint ilyenek nem javulván, ismét új bűncselekményt követnek el. Sokan talán nem helyén levőnek találják, hogy ezen szakasznál hozom fel ezen módositványt, miután ezen szakaszban foglalt bűntények legkevésbé oly természetűek, melyeknél ily visszaesés áll elő: hanem ha ezen §-nál teszem, teszem azért, mert itt fordul elő e bűntetésnem legelőször, és mert másfelöl ugy vagyok meggyőződve, hogy minden oly cselekmény, melyet a szükségesség halálbüntetéssel nem sujt: elegendő megtorlását leli a 15 esztendei fegyházbüntetésben. Ezen indokokból kiindulva ajánlom módositványomat. Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositványt). A 128. §. következőleg szerkesztessék. A felségsértés a 126. §. első pontja esetében halállal, a 2. és 3. pontja esetében i5 évi, ha azonban vádlott valamely bűncselekmény miatt már előzetesen fegyház vagy börtönnel büntetve volt: életfogytig tartó fegyházzal, a 4. pont esetében pedig 10—15 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Pauler Tivadar előadó : A t. ház a 22. §-ban elfogadta az életfogytig tartó fegyház büntetést, elfogadta azt nemcsak a visszaesőkre nézve, hanem elfogadta ezen korlátozás nélkül. Ezen elvi kérdés tehát az én véleményem szerint nem vitatható. Ki van mondva, meg van állapítva. Itt legfölebb arról lehet szó, hogy ezen esetben alkalmaztassék-e vagy sem. De egy általános elvet a speciális részben szabályozni, eldönteni: ez a rendszerrel,