Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

48 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. is külcselekvésben nyilvánul, midőn a tettes még nem kezdi meg magának a bűntettnek elkövetését, hanem arra csupán előkészületet foganatosít. így például, ha valaki gyilkolni akar és fegyvert vásárol, itt már külcselekvésben nyilvánul a szándék; de ez még causalis nexusban nincs magával a szándékolt bűntett elkövetésével, ez még nem megkezdése a bűntettnek, hanem csupán előkészületi cselekvés. Ezen stádiuma a cselekvésnek a mi fogalmaink szerint egyátalán ki van zárva a kísérlet fogalmából, és igy a felségsértés bűntetténél is — a javaslat szerint — a bevégzett bűntett tényálladéka nem kezdődik a conatus remotussal, az előkészületi cselekvéssel, mint a hogy kezdődött a régi magyar jog fogalma szerint és a mint azt, — legyen szabad erre is reflectálnom — elfogadta legalább ezen bűntettnél az 1843. javaslat; hanem most már tüzetes distinctió következtében a conatus remotus kizárásával, csak a conatus proximus, vagyis a megkezdett büntettet megállapító cselekménynél kezdődik a kísérlet, s a kísérlet által megállapított felségsértés. Ez nagy különbség a jelen törvényjavaslat, és az eddigi magyar törvények és a joggyakorlat között. Ebben megegyez törvényjavaslatunk a fennálló valamennyi európai büntető törvénykönyvvel — s az úgynevezett subjectivisták kivételével — a jogtudomány által elfogadott, uralkodó állásponttal. A kísérlet megkezdése tekintetében meg lévén e szerint jelölve a törvényjavaslat álláspontja: hátra van annak kifejtése, hogy miért foglaltatik a felségsértés és az állam alapintézményei elleni többi bűntetteknél a kísérlet a bevégzett bűntett tényálladékába ? és miért nem tartatik elégségesnek azon sanctió, melyet a kísérlet büntetésére nézve az átalános rész IV. fejezete megállapít. A kísérlet befoglalása a felségsértés bűntettének tényálladékába, ezen bűntett rendkívüli nagysága, roppant veszélyessége, az egész álladalmat felforgató minősége folytán történik. Már Cato indokolta ezt, a ki azt mondja; „hoc nisi provideris, ne accidat, sí evenit frustra judicia implores." Ha egyszer megtörtént a felségsértés, ha az alkotmány felforgattatott, az állam területe idegen uralom alá juttatott: akkor, t. képviselőház, törvényben megállapított büntetésnek nincs haszna többé : „frustra judicia implores". A büntettet tehát ott kell megbüntetni, a hol az állam a bűntettest utóiérheti, azon ponton kell büntetni, a melyen a szándék még nem hajtatott végre, az eredmény még nem éretett el; tehát azon ponton, a melyen a szándék a véghezvitelre irányult cselekményben nyilvánul ugyan — de a bűntett maga még nem végeztetett be, vagyis a bűntett kísérletére kell helyezni a fősúlyt, és ezen mozzanatnál alkalmazni a büntetést akként^ mintha a bűntett már teljesen bevégeztetett volna. Ettől nem lehet eltérni a felségsértés egyik esetében sem, és igy nem lehet eltérni a felségsértés azon esetében sem, mely a király szentséges személyének, uralkodói állásának megtámadására irányul, mely a király élete, vagy szabadsága, vagy uralkodói jogai gyakorlatának megtámadására van czélozva. Három alkatrészből áll minden monarchicus állam: az uralkodóból, az alkotmányból és a területből; e három alkatrész bármelyike ellen irányzott merénylet az államot lételének alapfeltételében támadja meg és ezért képez mindezen három tényező megtámadása az állam fensége elleni sértést, azaz : felségsértést. Régenten a felségsértés alatt, — a crimen majestatis alatt — nagyon hibásan s a római jogtörténelmi források nem helyes felfogása folytán — kizárólag a király személye ellen intézett merényletet értették. Nálunk e bűntett a nota infidelitatis elnevezése alatt ment be törvényeinkbe. Az infidelitas büntette azon értelemben, melyben azon régi törvényeink veszik, közvetlenül a német forrásokból származik, és jelentette az uralkodó iránti hűségnek megsértését, de mint emlitém, ez elnevezés nem volt helyes ; sőt nem is felelt meg az eredeti forrásból származó eszmének; mert honnan származtatott a crimen majestatis? eredeti forrása e bűntettnek a Lex Júlia de Majestate, mely azonban nem Július Caesar imperatorságának idejében, hanem a respublica idejében keletkezett és alapeszméjében a Populus Romanus