Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. — 126. §. 47 A javaslat 3-ik pontjára vonatkozó módosításom az intézkedés lényegének megtartása mellett csak is a kifejezés általam vélt szabatosabb összeállítására vonatkozik, a melyet bővebben indokolni nem tartom szükségesnek. Azon viszonyokra való tekintettel, hogy nem teljesen önnálló politikai viszonyainknál fogva a felségsértés bünkisérletének halállal való megbüntetése nagy veszélyeket szülhet: ajánlom módosításomat elfogadás végett. Gullner Gyula jegyző (olvassa a módositványt). Elnök: Az idő bekövetkezvén, a mikor az interpellatió teendő meg, s minthogy még szólásra többen vannak feljegyezve, a tárgyalás folytatását holnapra vélem halasztandónak. (Helyeslés.) (i877. november 29. ülés.) Molnár Antal: T. ház! En részemről a 126. §-ot minden intézkedéseivel változatlanul elfogadom, azonban épen a tárgy fontosságánál fogva szükségesnek tartom/hogy a kifejezés styláris incorreetségét kijavítani méltóztassék. Ugyanis a §. 2-ik pontjában e kifejezés fordul elő: „A ki a király testi épséget megsérti, vagy azt az uralkodásra képtelenné teszi." Ezen szó „azt" a nyelvtani szabályok szerint a testi épségre volna vonatkoztatható, holott a szakasz értelme szerint a királyra lenne vonatkoztatandó. Ennél fogva bátor vagyok azt kérni, hogy ezen említett második pontot a következő styláris módosítással méltóztassék elfogadni: „A ki a király testi épségét megsérti, vagy „öt" stb. Ez által a vonatkozás személyessé válik és e szakasz szövege egészen correct lesz. C8emegi Károly államtitkár : A t. ház tegnapi ülésében előterjesztett igen lényeges módositványt három részre osztom. Az első rész: a kísérletet akarja kiküszöbölni a felségsértés első esetének tényálladékából, a második: a király elleni testi sértést akarja kihagyatni, s azt a második fejezetben tárgyalt cselekmény fogalma alatt tartalmazottnak állítja; az indítvány harmadik része: a király ellen elkövetett szándékos emberölés mellőzésével, a felségsértés első pontjában meghatározott bűntett esetei közül csupán a király meggyilkolását tartja fenhagyhatónak. T. ház ! A kísérletnek a bevégzett bűntett fogalma alá való foglalása a felségsértés, illetőleg az állam föintézményei ellen intézett valamennyi bünmerénylet eseteiben azon kivételes intézkedést képezi, melyre nézve a büntethető cselekményeknek azon csoportja a többi bűntettektől tökéletesen eltér. Igen helyesen jegyeztetett meg egy kiváló tudós által, hogy az állam elleni merényleteknek a régi időben fennállott igen sok speciális intézkedéséből ezen egyetlen egy maradt mai napig még fent, az t. i.: hogy a bevégzett bűntett már magában a kísérletben benfoglaltatik, és hogy a kísérlet is a bevégzett bűntettre meghatározott büntetéssel büntettetik. Hazánk törvényei és törvényes gyakorlata e tekintetben nem tér el Európa többi államainak törvényes gyakorlatától. Már Szt.-István törvényeiben igy mondatott ez ki, és igy vonult ez végig a hűtlenségnek valamennyi esetét meghatározó későbbi törvényekben, ugyanezt állapították meg és tartották fenn régi és ujabbkori jogtudósaink, igy állott ez a joggyakorlatban, igy áll ez fenn ma is. Az, hogy a régi időben a kisérletnek fogalma tágabb volt, mint ma, s hogy magában foglalta a „conatus remotus"-t is, melyet mi, mint előkészületi cselekményeket, a kísérlet fogalmából kizárunk: azt, t. ház, sem részletesebben kifejteni, sem pedig bővebben indokolni nem szükséges. A mit hazai törvényeink és joggyakorlatunk e tekintetben megállapítottak és követtek: az közös hibája volt Európa valamennyi törvényeinek és törvénykezésének s ebben osztozott Magyarország is. E régibb — ma már túlhaladott álláspont azt jelentette, hogy mihelyt a bűntett elkövetésének szándéka valamely külcselekvésben nyilvánult, ez azonnal kísérletet képezett, és mint ilyen büntettetett. A kísérlet ezen fokának neve az úgynevezett conatus remotus vala. Közelebb tekintve a dolgot, a cirtica felismeré, hogy a szándék az esetben