Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. nom, meg fogja engedni mindamellett is a tisztelt ház azon meggyőződésem kifejezését, hogy a jelen században, a hol az alkotmányosság rendszerének az ember hivatásából folyó helyes volta naponként tágasb és tágasb gyökeret ver, a fejedelem személye a felségsértés bűntényének megállapításánál a lefolyt idők elvétől eltérő állapotban tűnik elő, már csak azért is, mert az államfelség jogai meg vannak osztva és a személy élete ellen megkísértett bűntény az államfelség Összjogait nem veszélyezteti. Az államfő élete ellen megkisérlett bűnös merénylet tehát a jelen században nem vehető többé objectiv, hanem subjectiv értelemben s ezen értelemben véve a bünkisérletet a bevégzett bűntettel azonosítani sem lehet. Igen is mondhatjuk mi is : a fejedelem élete ellen megkisérlett bűnös cselekmény magában véve is oly nagy bünmerénylet, a melyet a legnagyobb büntetéssel kell sújtani; de nem állithatjuk azt, hogy maga a merénylet a felségsértési bűntettnek a tényálladékát képezi. Minden intézkedéshez megkívántatik azonban a helyes indokolás, és valóban én nem tudom azt sehogysem indokolni, miért büntettessék itt a kísérlet a legnagyobb büntetéssel. Egy indoka lehetne csak: a visszaijesztés. Ámde miután a véghezvitt cselekvésre a halál a nélkül is meg van állapítva, a kit ezen büntetés vissza nem tart a bűntény merényletétől, azt a cselekvésre nem fogja buzdítani annak a tudata sem, hogy a megkísérlése csakis életfogytig tartó fegyházzal bűntettetik. Én tehát a törvényjavaslatnak azon intézkedését nem látom okadatolva, mely a király élete ellen megkisérlett, de véghez nem vitt gyilkossági merényletet a véghezvitt bűnös cselekvéssel azonosítja, és ezért kívánom az 1. pont alatti bűntény kisérlését külön pontban elhelyezni. A mi a törvényjavaslat 2-dik pontját illeti, annak jelenlegi és következő szövegét „a ki a király testi épségét megsérti, vagy azt az uralkodásra képtelenné teszi", nem tartom elfogadhatónak következő indokból. Hogy a testi épség megsértése hol kezdődik és hol leli határát, azt a törvényjavaslat sehol sem mondja, de feltaláljuk az indokokban, melyek szerint ezen bűntény alatt a jelen büntető javaslat 290. §-ában körülirt cselekvények értetendök. A 290. §. pedig igy hangzik: a ki másnak testét megölési szándék nélkül bántalmazza stb. Ámde a büntető törvényjavaslatnak a király testi bántalmazására vonatkozó büncselekvényekre nézve külön fejezete van, t. i. a Il-ik, s miután én képtelen vagyok felségsértés bűntettének eszméje alatti más cselekvényt érteni, mint a melylyel nem csak a személy, hanem a vele kapcsolatos államfelség is veszélyeztetik ; annál fogva a király testi épségének kisebb vagy súlyosabb, de mindamellett sem oly nagy bántalmazása, hogy általa az uralkodás is veszélyeztetik: szerintem nem a felségsértési, hanem a király személyének tettleges bántalmazási fejezete alá tartozik, s ott a sértés súlyosabb vagy könnyebb volta szerint külön büntetendő. így rendeli ezt a német birodalmi büntető törvénykönyv is, melyre a jelen büntető törvényjavaslat szerzője kiváló figyelemmel volt. Másképen áll elő a király testi vagy szellemi épségének oly mérvű szántszándékos megsértése, hogy ez által az uralkodásra képtelenné tétetik. Itt nem ugyan a személy, de meggyilkoltatik vagy veszélyeztetik a király, az állami felség, s ez igen is ezen fejezet alá tartozik, még pedig miután az ilynemű bűntény szerintem legalább is oly nagymérvű, sőt romlottabb kedélyből származó bűntény, mint a király meggyilkolása: áttettem azt a szakasz 1-sö pontjába, s mindenesetre a legnagyobb büntetéssel vélem megbüntetni. A király megölését, sem a gyilkossági, sem a most jelzett bűntettel nem tartom azonosnak, mert benne a cselekvő szándékát véve figyelembe, kizárólag az ember élete ellen elkövetett büncselekvényt látok, s elkövetője az államfelség ellen véteni nem akarhatott.