Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

St6 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Ennélfogva a kiegyenlítés, illetőleg az arányosság létének vagy nem-létének megítélésénél nem a mathematikai folytonosság, hanem azon viszonyok veendők alapul, melyek közt a testi sértés az életben a joggyakorlat észletei szerint előfordulni szokott, s a különböző esetek büntetéseinek a törvényjavaslat szerinti arányossága a szerint Ítélendő meg: a mint azok a gyakorlati életben az igazságos vagy igazságtalan büntetések megállapítására vezetnének. Ezen szempontból azonban a helyes megítélés csak ugy érhető el, ha a törvényjavaslatunk büntetési rendszerét, mindenik tételnél a maga összeségében foglaljuk át. A 291. §. szerint a vétség büntetése: 24 órától 6 hónapig terjedhető fogház; a bűntetté: 1 évtől 3 évig terjedhető börtön. A vétség büntetése nem szállhat felébb 6 hónapnál ; ez határozott, és elmozdithatlan végpont, ellenben a börtönbüntetés enyhítő körülmények léte esetén a 90. §. rendelkezése szerint 1 évtől alább megszakitlan folytonosságban szállhat lejebb 364, 363 vagy 362 napra, és igy tovább egész 24 óráig. A 90. §. e tekintetben nemcsak nem képez akadályt, hanem ellenkezőleg azon átalános kifejezése: „börtön helyett fogház, fogház helyett pénzbüntetés ezen büntetési nemek legalacsonyabb mértékéig állapitható meg" : a kérdésben forgó esetre világos, és kétségbevonhatlan útmutatást, illetőleg utasítást tartalmaz. Már most tekintve, hogy azon eset, melyben a testi sértés vétsége a súlyosság végső határpontján, más részről a testi sértés büntette a bűntett legenyhébb voltának szintén véghatárán forduljanak elő, s ez utóbbi esetben enyhítő körülmények nem léteznek (habár gondolható is, de az életben alig fordul elő, enyhítő körülmények létezése esetében pedig az igazságos apprecialásnak legtágabb tere van nyitva): igy tekintve a dolgot, a 291. §. két büntetési tétele közti különbség, a gyakorlati életet véve alapul, minden jelentőségét elvesztené még az esetre is, ha a pénzbüntetésnek számbavétele már a priori nem zárná ki a hézag kérdését. A szabadságbüntetéseket illetőleg, a 291. §-nál két tétel állott előttünk. Az egyik az volt, hogy legfeljebb 8 napig terjedő egészség-megzavarásra — a qualificálás eseteit kivéve — 6 hónapnál tovább tartó fogházat lehetlen megállapítani. Nem . szabad ugyanis elfelednünk, hogy e cathegoriába tartoznak a legcsekélyebb sérülések is, mint a veszszövel való csekély ütés, ha az legkisebb nyomot hagyott; a varrótűvel való megszurások, s hasonló, bizonyára nagyon csekély jelentőségű esetek. A másik tétel, mely előttünk állott, az volt, hogy bűntett büntetéséül 1 évnél rövidebb tartamú szabadságbüntetést nem határozhatunk meg, a nélkül, hogy a bűntettel összekötött fogalom violáltassék. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a mathematicai folytonosságot e két nagyobb jelentőségű tekintetnek alárendelni, s minthogy az 1 évi börtönről a leszállás 11 havi és 29 napi fogházra, vagy 28, 27 napi, végre 6 havi, sőt ezen aluli fogházra is a 90. §. által biztosítva van : ez okból a két tételnek megállapításánál az igazságtalanságnak még lehetősége is eltűnt. Ha mindazonáltal a mathematicai hézag eltüntetésére, a megállapított pénzbüntetés nem tartatnék elégségesnek, és határozottan az kívántatnék, hogy a szabadságbüntetések tartamai érjenek egymás határáig: ez helyesen csak egy uton érhető el, a mire egyébiránt más törvényhozásokban is van példa; az által ugyanis, ha a vétség és a bűntett közé még egy cathegoria ékeltetik be, s ennek büntetési tétel 6 hónaptól 1 évig terjedhető fogházzal állapittatik meg. Ez esetben a börtönnel büntetendő testi sértések közül kibontakoznak a most emiitett kategóriába sorozandó esetek s a vétség köre ezzel tágulván : a súlyosabb sértésnek megfelelöleg, a büntetés is emelendő lesz. Igy például a bajor büntetötorvénykönyv a nem determinált testi sértést illetőleg — ohne überlegten Entschluss —5 napnál rövidebb, és 5 napi vagy 5 napnál