Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XX. Fejezet. A testi sértés. - 3oi— 3i3. §§. 530 és 3. pontok alatt emiitett rendszereket illeti: ezek mindegyikének meg van a jogosultsága s ha a theoria férfiai inkább hajolnak az előbbi felé, annál nagyobb erélylyel sürgetik a töbszörös felosztást a gyakorlati férfiak. És épen ezen nézeteltérések igazolják a mi javaslatunk előbbi, s ennek módosított szövege közti különbséget is. Az előbbi szöveg az orvosok túlnyomó része által osztott azon véleményen alapul, hogy az orvosi tudomány csak könnyű és súlyos testi sértéseket ismer; ámbár ezek egyikének sem képes criterionját átalánosságban, tüzetesen meghatározni. A módosított javaslat pedig a birák észleleteihez csatlakozott, s a felosztási rendszert, valamint annak ismérveit is e fórum észleleteire alapította. Mindkét rendszer mellett szólanak tudósok és törvények ; mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az utóbb elfogadott rendszer előnyeit túlnyomóaknak tartván azok, a kik a törvény hatását a mindenn api életben s az alkalmazásban megfigyelni leginkább képesítve vannak: az igazságügyminister helyesen vélt cselekedni, midőn ezek nézete szerint alakította át a törvényjavaslat kérdéses intézkedéseit. „Nincs hivatottabb törvényhozó, mondja BENTHAM, mint a törvénynek alkalmazója." Midőn tehát a gyakorlat avatottjainak véleménye emeltetett érvényre: a minister ezen intézkedésével az elmélet egyik legnagyobb nevü bajnokának útmutatását is követte. , Nem vonjuk kétségbe, hogy a felosztásnál bizonyos önkény nem lesz kikerülhető, s mit GEYER a kettős felosztás mellett felhoz: „Da nun aber das Bedürfniss einer solchen Eintheilung dennoch besteht, so muss man sich um dieser Forderung der Criminalpolitik gerecht zu werden, ohne die Gerechtigkeit zu verletzen, nach möglichst fest abgegrenzten BegrifTen umsehen" — ez nem csupán a kettős, hanem a hármas felosztás mellett is szól. A szükség megvan, s nincs ok, mely azt igazolná, hogy a szükség csakis a kettős felosztásra nézve forog fenn, s hogy a kettős felosztás a gyakorlat követelményeit teljesen kielégítené ; sőt az 1 naptól 3 évig tartó fogház : a legvilágosabban ezen felfogás ellen bizonyít. A kettős felosztás elégtelenségét, s a további felosztásnak szükségességét bizonyítják egyébiránt mindazon német írók is — és ezeknek száma igen nagy — a kik a német birodalmi büntetötörvénykönyv 232. §-át szűkebb korlátok közé akarják szorítani, s a könnyű testi sértések csak bizonyos legkönnyebb eseteit akarnák a sértett fél indítványára üldözendő cselekmények közé számíttatni. Közelebb tekintve a kérdést; ez már magában is ketté osztása a könnyű testi sértéseknek, még pedig ketté osztása azok súlyossági foka szerint; mert azt nem lehet föltenni, hogy az inditványozási jognak a közerkölcsiség szempontjából szükségesnek tartott korlátozásánál, ne a súlyosabb eseteket akarnák kivenni a magánfél inditványozási jogköréből, a minek ellenkezőjét egyébiránt az illető írók FUCHS, GEYER és mások nyíltan ki is fejezik. Ezt megengedve, mi lesz a kettéválasztás, habár az csak is inditványozási jog szempontjából eszközöltetik ? Semmi egyéb, mint felosztása a 223. §-ban egybefoglalt könnyű testi sértéseknek könnyűekre, és olyanokra, melyek nem tekinthetők könnyűeknek. Vitessék keresztül az ezen causa divisionis-ban rejlő eszme következetesen, s az eredmény : a hármas felosztás leend. A könnyű testi sértések mai tömegéből ki fog kebleztetni azon csoport, mely súlyosabbnak tartatik, mint a többi, s a kihelyezett esetek, miután ezek súlyosabbak, a concuráló közérdeknél fogva a közhatóság inditványozási körébe helyeztetnek. Adjanak a kihelyezett esetekre, mint elismerten súlyosbakra, ezen súlyossági minőségüknek és természetüknek megfelelő büntetési tételt, akár a mostani maximum fentartásával, akár pedig, a mint sok részről inditványoztatik, felemelve a mostani maximumot 5 évig terjedő fogházra; szállítsák le ennek megfelelőleg a megmaradt csoport büntetési tételét 68*