Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
536 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Mintha csak a franczia code XLIV. fejezete alaptételeinek bírálatáról volna szó: ugyanazon kérdések merülnek fel a több mint hatvan évvel később létrejött német btkönyvre vonatkozólag is: és mintha HÉLIE nézetét olvasnók a franczia code illető intézkedéseiről: „il (le code) tömbe dans un péril nonmoins grave, en prénant dans chaque cas, le resultat matériel de la blessure comme base unique de la peine! Kimerithetlenek ezenfölül a német orvosok a 221. §. hibáinak kimutatásában. Az ezen szakaszban előforduló mindegyik jelentékenyebb szó, valamennyi megjelölés hibás vagy határozatlan volta, végtelen anatomizálások és vegybontások, majd physiologiai és pathologiai, majd nevezetesen az elmezavar, elme, és lélekkórtani fejtegetések, körülírások, meghatárzások, és ezek folytán a legtarkább helyreigazitási javaslatok tárgyát képezi. Megemlítettük egy részét e controversiáknak, melyekre egyébiránt még később visszatérendünk: mert ez egész fejezet mai álláspontjának illustrálására szolgálnak, s mert igazolják azt, hogy a test épsége elleni büntetendő cselekményekre vonatkozólag bármely rendszert kövessen valamely büntetőtörvénykönyv: a megtámadtatást, sőt a legellenkezöbb irányokból kiinduló megtámadtatást nem kerülheti ki. Az emberi szellem buvárlatai oly terjedelmet öltöttek, s a közvetlen elismertetésért küzdő eszmék, elméletek, és az egyéni felfogás szerint értelmezett úgynevezett észleleti eredmények száma oly nagy, hogy bármely irány fogadtassák el, mindig lesz sok, mely mások által helyesebbnek tartatik, s mindig maradnak fenn vitás kérdések, melyeknek egy mellőzött nézetárny&lat szerinti eldöntését, ezen árnyalat képviselői a törvényhozás legsürgősebb teendőjének tekintendik. 2. Törvényjavaslatunk XX. fejezetének czírne a testi sértésről szól, s tartalma átfoglalja a violatio corporis, és a crimen laesae sanitatis által vont egész kört; kizárja azonban az iniuria realis-t, valamint az emberölésnek az előbbi fejezetben tárgyalt eseteit, t. i. ha a tettes szándéka az ember megölésére irányult, valamint azon eseteket is, melyekben az emberhalál a gondatlanul véghezvitt vagy a gondatlanságból elmulasztott cselekmény következménye volt. Nem szükség emlitenünk, hogy testi sértés kapcsolatban más büntetendő cselekményekkel is elkövettethetik : például a személyes szabadság megsértésével; a rablással, stb.; ez esetekben a concursus áll elő, s a mennyiben az illető törvény külön dispositiót nem tartalmaz, a concursus iránt megállapított szabályok lesznek alkalmazandók. Eszményi vagy anyagi concursus forog-e fenn: ez egyike azon vitás kérdéseknek, melyekről a törvényjavaslat átalános része VIII. fejezetének indokaiban bővebben szólottunk. A felosztást illetőleg, a testi sértések ép ugy, mint az emberölések, mindenekelőtt: szándékosakra és gondatlanságból származottak ra oszlanak. A további felosztás: a testi sértéseknek súlyosságuk szerinti osztályozását állapítja meg, mely tekintetben törvényjavaslatunk, három osztályt különböztet meg. A controversia tehát, vájjon a testi sértésnél, súlyossága szompontjából a hármas vagy kettős felosztás fogadandó c el, vagy pedig, a mint ezt az orvosok — s a legnagyobb hangsúlylyal LIMANN — követelik, minden felosztás mellőzendő: már az által is az előtérbe lép, mert törvényjavaslatunk első szövegének megállapításakor a kettős felosztás fogadtatott el; mig az utóbb előterjesztett módosított szövegben, a hármas felosztás jutott érvényre. A kérdés tehát önként felmerül, hogy melyek voltak az elhatározó okok az előbbi rendszer elfogadásánál ? s mely indokok találtattak elég nyomatékosaknak a rendszer-változás igazolására ?
