Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

H. Rész. XIX. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 293 §. 519 Áttérek t. ház arra, ami tulajdonképeni feladatommá vált. Midőn igenis elismerem, hogy azon nézet, hogy ne legyenek külön törvények a párbajról: több tekintetben jogosult, hozzá teszem, hogy Európának valamennyi törvényhozása kénytelen volt számolni a társadalom ezen betegségével, ezen társadalmi nyavalyával; a törvényhozások kénytelenek voltak az emberölés és testi sértés iránti emberöléseknek consequens keresztülviteléről — a párbaj eseteiben lemondani, s erre vonatkozólag alárendelni a szoros jogi szempontot, s ennek szigorú követelményeit a párbajra nézve mai napig is fennálló társadalmi nézetnek. Ezen társadalmi nyavalyát, mint az indokok is kifejezik, kénytelen volt elismerni s mai napig is Magyarországon fennálló törvénykezési gyakorlat is. Kénytelen ezt elismerni a mai törvényhozás is, mert nem valószínű, hogy ellenkező felfogása a közszellem által támogattatnék, s a törvénybe foglalt ily értelmű intézkedéseit, a joggyakorlat érvényben tarthatná. Valószínű sőt csaknem bizonyos inkább az ellenkező. Én kérem a t. házat, ne méltóztassék anticipálni oly culturalis korszakot, mely még nem éretett el; ne méltóztassék ily ideális állapotokból kiindulni, melynek a társadalom helyzete meg nem felel; ne méltóztassék a párbaj, a barbár kor és az ököljog e maradványa iránti undorát kizárólagos irányzóul elfogadni akkor, midőn a jelen fejezetre vonatkozólag, a döntő elhatározásra fel fog hivatni. Méltóztassék a létező helyzet és habár szomorú exigentiáinak alapjára állni, s ha önök ezt teszik: összhangzásban lesznek Európa legtöbb törvényhozásával, melyek szintén e társadalmi nyavalya befolyása alatt kénytelenek voltak a szorosan vett jogi szemponton tágítani, és a le nem győzött, meg sokáig le nem győzhető általános előítéletet, az emberi gyöngeséget, az átszármazott, sok százados tévhitet elhatározásuk mérlegébe vetni. Ez okból, ez alapon bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak e fejezetét, habár a §-okban netalán teendő módositványokkal elfogadni. (Elénk helyeslés a középen.) Szalay Imre : T. ház ! A házszabályokban adott jogommal élek, midőn a t. házat felkérem, hogy méltóziassék megengedni, hogy személyes kérdésben szót emeljek. En, midőn az előbb említett kitételt mondtam, nem beszéltem Csemegi képviselő úrról, az államtitkárról, hanem btszéltem általában azokról, a kiket Simonyi Ernő t. képviselőtársam a múltkor szárazföldi czápáknak nevezett általánosságban. Igen sajnálom azt, hogy a t. államtitkár ur magára vette; arról nem tehetek. Eddigi parlamenti eljárásomat a t. ház bírálatára merem bízni, hogy én voltam-e valaha durva? Azt nem is utasítom vissza azon egyszerű oknál fogva, mert öt nem tartom érdemesnek még a visszautasításra is. (Mozgás.) Elnök: Engedje meg a t. képviselő ur, de ha közbeszólását hallottam volna, mindenesetre észrevételt tettem volna reá, már csak azért is, mert többször felszólítottam és kértem a t. képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal ne méltóztassanak a vitát elkeseríteni és ezáltal oly jeleneteket előidézni, mint a milyennek most tanúi voltunk. (Elénk helyeslés.) A beadott két indítvány fel fog olvastatni. Gulner Gyula jegyző (olvassa Szalay Imre indítványát és Zay Adolf határozati javaslatát). Elnök: T. ház! Szalay Imre képviselő ur az egész fejezetet az igazságügyi bizottsághoz kívánja visszautasítani. Zay Adolf képviselő ur nem kívánja a fejezetet visszautasítani, hanem az egész fejezet helyett egy uj javaslatot kiván elfogadtatni. Azon vélekedésben vagyok, hogy nekem mindenekelőtt a Szalay Imre képviselő ur indítványát kell szavazásra feltennem. A mi azután Zay Adolf képviselő ur javaslatát illeti, az iránt nézetem szerint a ház a fejezetnek részletes tárgyalásakor fog határozni; igy jelesül a Zay Adolf képviselő ur által tett javaslatok a 295. és 299. §§-ra is vonatkoznak. Ha a t. ház e §§-at változatlanul fogadja el, Zay Adolf képviselő ur javaslatai mellőztetnek. Ezen rendet akarván a szavazásnál követni, mindenekelőtt kérdem a t. háztól, méltóztatik-e Szalay Imre képviselő ur azon indítványát, hogy e fejezet az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, elfogadni ? Azok, a kik ez indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az indítvány nem fogadtatott el, e szerint azt hiszem, áttérhetünk a részletes tárgyalásra és Zay Adolf képviselő urnák azon módositványait, a melyek a határozati javaslatban foglaltatnak, az illető §§-oknál újra fel fogom olvastatni.