Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

M4 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. En tehát ezen fejezetet a czélnak megfelelőnek nem találom és egyes módosítással azon segíteni képes nem vagyok és azért, ámbár egyáltalában nem vagyok azon nézetben, melyet Szalay t. képviselőtársam előterjesztett, hanem az általa beterjesztett indítványt, hogy e fejezet utasittassék vissza az igazságügyi bizottsághoz átdolgozás végett, igenis pártolom, és hogy ha a bizottság más elvekből indul ki, és következetességre igyekszik hozni e fejezetet a codex előbbi fejezeteivel, akkor lehet belőle olyan fejezetet csinálni, mely a czélnak is megfelel, s következetes is marad a codexben már eddig elfogadott elvekkel. Azonban igy, a mint van, nem fogadhatom el a fejezetet. Csemegi Károly államtitkár: Igen jól esett, hogy a közvetlenül előttem felszólalt szónok ur nem beszélt a büntetőjog elvéről, forrásairól, a római jogról, a canon-jogról és beszédében nem terjeszkedett ki oly dolgokra, melyeket e házban ugy hiszem mindnyájan tudunk, s melyekre vonatkozólag tanításra nincs szükségünk. A mi a t. képviselő urnák azon igen helyes és való állítását illeti, hogy Angliában nincs a párbajra külön törvény. . . . Simonyi Ernő: Nem vagyunk Ausztriában. Csemegi Károly államtitkár: Angliáról méltóztatott beszélni, tessék megengedni, hogy én ugyanazon érvből induljak ki, melyet a t, képviselő ur használt. Azt tetszett mondani, hogy Angliában nincs külön törvény a párbajról. Erre kívánok én felelni. Igenis, Angliában nincsenek külön törvények a párbajról; de azért még nem áll az, hogy Angliában mindenik párbaj gyilkosságnak vétetik; sőt nem áll az sem, hogy Angliában a halállal végződő párbaj mindig mint gyilkosság büntettetnék. Nem elég az egy országban létező törvényre magára hivatkozni, hanem — és különösen Angliára nézve áll ez — azon törvénynek mikénti gyakorlását, azon törvénynek históriai fejleményeit és életét kell ismerni, és csak akkor lehet azt állítani, hogy ezen országban, hogy Angliában ez vagy amaz a fennálló jog. És minthogy abból indulok én is ki, igaz — tagadhatlanul igaz, hogy Angliában külön párbajtörvények nincsenek, de nem áll az, hogy Angliában mindenik párbaj mint gyilkosság vagy emberölés, vagy ezek kísérlete büntettetik, erre vonatkozólag legyen szabad egy igen elfogadható tanura hivatkoznom, Anglia legfőbb bíráinak egyikére, a ki egy concret esetben adott chargejában, midőn a párbajról kellett ítélni, az esküdteknek a következő utasítást adta: ha tetszik a képviselő urnák, később átadom, Glaser munkájában van. „Engem esküm kötelez arra, hogy megmondjam önöknek, mit rendelnek Anglia törvényei. Anglia törvényei azt rendelik, hogy az emberölés, ha egy bizonyos idő múlva, megfontolás következtében jött létre, gyilkosságnak tekintessék. Anglia törvényei azonban kegyességgel s elnézéssel viseltetnek az emberi gyengeségek iránt, és ha rögtön felingerlésben, mielőtt még a tettesnek alkalma lett volna, hogy hideg vérét vissza nyerje, követte el a cselekményt: ilyen esetben a törvény nem állapit meg gyilkosságot. A fenforgó esetben azon szerencsétlen ur, a ki önök sorompói előtt áll, megszegte a törvényt, habár a becsület törvényeinek teljesen megfelelt. Egész viselete a párbaj alatt, a legmagasabb becsületességről és tökéletes humanistásról tesz bizonyságot. Ez a tény." (A törvény, melyet előbb értelmeztem, a tény a mely fenforog.) „Ha önök e ténynek körülményeit nem képesek összhangzatba hozni lelkiismeretükkel: ez esetben önök bűnöst fognak mondani. Ha azonban az ellenkező lesz az eset; ez esetben az önök verdictje, habár talán a törvény szigorú szabályaival nem is lesz mindenben megegyező: kedves lesz isten és emberek szeme előtt." Azt hiszem, hogy ezen tekintély, a kérdésnek Angliában fennálló valódi állapotára, s ezen állapot felismerésére nézve, igen nyomatékos. Simonyi Ernő: Angol mondta? Csemegi Károly államtitkár: Igen, angol biró mondta: R. v. Purefroy; Wharton 376. lap. „Az önök ítélete, ha nem fognak bűnöst mondani, kedves lesz isten és emberek előtt." (Közbeszólás a szélső balfelöl. Ez egyéni vélemény!) A közbeszóló azt állítja, hogy ez egyéni vélemény. Azok, a kiknek az esküdtszék intézményéről tágabb tájékozottságuk van, azok tudni fogják, hogy a mit az elnöklő biró a jury tagjainak utasításul ad : az nem egyéni vélemény. A szakférfiú nem fogja a „Charge"-ot, Anglia legfőbb birái egyikének birói functióban adott utasítását egyéni véleménynek venni. S ha ez egyéni vélemény lenne, legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur (a könyvre mutatva) ide nem került volna be. De bizonyít a felolvasott megállapítás még egyebet is, nevezetesen azt bizonyítja, hogy azon átalános tételek, melyeket többen használni szoktak, midőn valamely külállam