Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 39 Hiszen erre nagyon könnyű frázist találni és azt mondani, hogy az intézme'nv magában nagyon szép, üdvös, de a magyar nép még nem érett arra. Hiszen sok más dolgot vittek keresztül ezen frázissal, meglehet, hogy erre is találnak többséget. Midőn én ez ellen tiltakozom, a mit mindenki természetesnek fog találni; csak egyre figyelmeztetem a t. kormányt, hogy sohase tegye magát népszerűtlenné oly dolgokkal, melyekkel czélt ugy sem ér. Hiszen hol lehet ma ember, a ki azt higyje, hogy a sajtószabadságból származó hátrányokat meg lehet akadályozni azzal, hogy a sajtószabadságot elnyomja; hiszen kell-e nagyobb példa, mint azon üldözés, melyben részesittetett a sajtószabadság és annak*1 munkásai a mult században. Megakadályozta-e az Voltairet, hogy habár 30 évet külföldön tölteni volt kénytelen, müvei rányomják a századra a maguk bélyegét s igy az ö eszméi legyenek uralkodókká. Meglehet-e akadályozni Rousseau eszméinek terjedését az által, hogy öt kényszeritették nem Francziaországban irni müveit, hanem bujdosni nyomorogva országról országra. Megakadályozhatták-e az encyclopaedisták eszméjének terjedését az által, hogy müveiket a hóhér által elégettették? (Tetszés a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak erre az útra lépni. Higyjék el, Magyarországon csak kettő közt van választás: vagy lesz szabad, önálló, független állam; vagy Magyarország nem lesz többé. E kettő közt kell választanunk. A kik azt hiszik, hogy Magyarország nem lehet többé szabad, független állam: azok fogadják el e törvénykönyvet ugy, mint van. (Ellenmondás a középen.) Én, a ki az ellenkezőt hiszem és reménylem: visszautasítom azt, s pártolom Mocsáry képviselőtársam indítványát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! Csak egy pár szót kívánok szólni a most szóban levő kérdéshez s felbiva is érzem erre magamat némileg, mert ha hallgatnék, tért nyitnék azon feltevésnek, hogy a Helfy képviselő ur által ezen szakasz horderejét illetőleg mondottakat igazaknak ismerem el. Én, t. ház, éltem alkotmányos eszközökkel, olyanokkal, melyek minden alkotmányos országban mindenkinek rendelkezésére állanak. A mit változtatni óhajtottam fennálló alkotmányunkon, arra nézve nyilatkoztam sajtó utján, nyilatkoztam választóim előtt, nyilatkoztam a képviselőházban, egy szóval, tettem mindazt, mit alkotmányos polgárnak tenni szabad. És én biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ezt lehetetlenné tenni vagy csak legkevésbbé gátolni akarni is, senkinek azok közül, kik e törvényjavaslatot készítették, vagy elfogadták, vagy elfogadni fogják, egyátalában nem szándéka. En azt gondolom, nagy különbség van az alkotmányos polgárnak alkotmányos jogaival élése és a közt, mit ezen szakasz sújtani akar: azaz, az alkotmányos keretböli kilépésre directe vagy indirecte czélzó izgatás közt. (Helyeslés a középen.) Különben, ha már felszólaltam, még egy pár szót kívánok szólani. Nem reflectálok azon védhetlen theoriára, mely hogy védhetlen, mutatja a legszabadabb államoknak a bűnösök kiadására megkötött minden szerződése, mintha valamely különbség lenne teendő a gyilkos közt az eljárás aljassága szempontjából, ha az közönséges embert, vagy fejedelmet akar meggyilkolni. Eszméket terjeszteni igenis szabad; de ha azt mondjuk, hogy mert valaki gyilkosságot egy eszme nevében követ el, ez már nem oly aljas cselekedet többé, mint más gyilkosság: akkor mintegy utólagosan méltóztatik igazolni a középkori absolut politikának minden gyilkolásait, mérgezéseit és kegyetlenkedéseit. Én a jog, a humanismus és az erkölcsi felfogás nevében ezen theoria ellen tiltakozom. (Elénk helyeslés a középen.) A t. képviselő ur beszélt incidentaliter a sajtószabadságról, fejtegette annak fontosságát és vádolta a kormányt, hogy a sajtószabadságot meg akarja semmisíteni. Hogy mi okból vádolhatta ezzel: azt nem tudom ; azonban én biztosítom a t. képviselő urat, hogy