Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

480 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. is. Különösen felemlitendönek tartjuk az olasz javaslatot, mely a tudománynak Olaszországban folytonos fejlődését követvén : a 363-ik czikkben a szándékos emberölés átalános fogalmát állapítja meg, mig a 365-ik czikkben a „homicidio premeditato" fogalmát irja körül. Megfelelöleg a megkülönböztetésnek, a 366. és 367-ik czikkek a szándékos emberölés különböző eseteinek kizárólag szabadságbüntetésben álló büntetéseit határozzák meg; a 368-ik czikk pedig a „l'homicidio premeditato", a parricidio, s a lopás elkövethetése, vagy az ellopott dolog rögtöni elvihetése, vagy a bűntettes büntetlenségének biztosítása czéljából elkövetett emberölés eseteire: a halálbüntetést rendeli. 5. Tekintsünk végig a törvények, s a törvényjavaslatok egész során, és az ausztriaiak kivételével, mindeniknél észlelni fogjuk a szándékos emberölés két fajának, az átalános psychologiai elem általi megkülönböztetését. E psychologiai elem szerint, kivétel nélkül gyilkosságnak minősíttetik az emberölés, ha az előre megfontolt szándékkal követtetik el; és ebben egyetért valamennyi újabb törvénykönyv. Találkoznak e szerint az új törvénykönyvek azon eszmében, hogy a legrettenetesebb bűntettnek külön fokozatai vannak, s hogy magában véve az emberölés szándékossága nem fejezi ki, e bűntett leggonoszabb faját. — Ez utóbbi eset a szándéknak egy különös nemétől van föltételezve, mely keletkezésére, képződésére, a merénylet végrehajtását elhatározó megállapodására, szóval fejlődési processusára nézve, a másiktól különböző. Az újabb törvények rendszerint, csak is a közelebb megjelelt ezen szándékkal véghezvitt cselekményre mondják ki a halált, s ha némely törvénykönyv vagy törvényjavaslat, ezen felül a szándékos, de nem praemeditált emberölésnek még egy vagy két esetét is a legsúlyosabb büntetéssel rendeli büntettetni: ebben nem rejlik a kiemelt szempont szerinti különbségnek módosítása, hanem csak az mondatik ki, hogy vannak még kivételes esetek, melyek gonoszságban a praemeditált emberöléssel hasonlóknak tekintetnek. A mi javaslatunk közösségben áll tehát a büntetőjog, s a büntetőtörvénykönyvek mai álláspontjával, a mint közösségben, s történelmi kapcsolatban van régi törvényeink sarkintézkedéseivel is. Nem mondunk tehát új tant, midőn különbséget teszünk az előre megfontolt és az előre meg nem fontolt szándékkal elkövetett emberölés közt; csupán helyreállítjuk, uj érvényre emeljük, s folyományaiban hatályosabbá tesszük ősi törvényeink azon tételét, mely mert helyes volt, és bensőleg igaz: századok lefolyása után is irányt szab a törvényhozásnak, s kijelöli a jognak egyidőre szem elöl tévesztett, de végkép el nem hagyható forrását. Követi törvényjavaslatunk az 1843-ik évi tervezet rendszerét is, mely tervezetnek 108. §-a, csak azt minősítette gyilkosnak: „a ki szándékosan, és előre meggondolt eltökéléssel valakit életétől megfoszt." Ezek után fölösleges is a tudósok véleményét, s az e mellett felhozott érveket külön kiemelni. A miben egyetért mindenik állam törvénye, az nem lehet ellentétben a tudománynyal. A törvény a tudománynak és az életnek együttes productuma lévén : az, a mi mindenütt törvény, universalis érvényét abban találja, hogy a tudomány és a gyakorlat által helyesnek, bensőleg igaznak, és czélszerűnek ismertetett el. Maga CARRARA sem talál erösebb érvet az említett rendszer mellett, mint a következőt, melylyel a praemeditatioról szóló értekezését kezdi: „Tutti i codici contemporanei ravvisano nella premeditazione la suprema qualifica del' omicidio." Es MITTERMAIER is főleg arra fekteti a hangsúlyt: „ . . . dass in allén Gesetzgebungen, in der Lehre von der Tödtung eine Unterscheidung sich findet, welche der seit Jahrhunderten in Deutschland anerkannten Unterscheidung von Mord und Todschlag entspricht." Nem állítjuk, hogy a bűntett kél főosztálya által kimentve lennének a szándékos emberölésnek a tettes lelkiállapota szerinti fokozatai; sőt azt sem állítjuk, hogy ne lehetne eset, melyben az előre megfontolt, szándékkal elhatározott és véghezvitt emberölés bizonyos körülmények következtében ne lehetne kevésbé súlyos bűntett, mint a minő a halálbüntetést maga után vonó cselekmény megítél