Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVIII. Fejezet. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. - 278—280. §§. 481 lésénél átalában a törvényhozás előtt lebeg; de azt igen is állítjuk, hogy az osztályozásnak ezen criteriona a fokozás legbiztosabb és legigazoltabb alapját képezi. 6. Ezek előrebocsájtása után felvetjük a kérdést : I. mi értetik az előre megfontolt szándék alatt? 2. helyesen használtatik-e ezen kifejezés a praemeditationak megjelölésére ? Sokat ártott a kérdés tisztázásának, hogy az előre megfontolt szándék, a z indulattal hozatott közvetlen ellentétbe, s a tétel akként tormuláztatott, hogy mindazon esetekben, melyekben az emberölés szándékolt, de a szándék nem affectusban keletkezik, és foganatosittatik: praemeditált emberölés forog fenn. A németországi büntetötörvénykönyvek legnagyobb része, például a badeninak 209. §-a, világosan és egyenesen az „Affecf-et emliti, mint azon benső tényezőt, mely ellentétben a „Vorbedacht"-tal — mely utóbbi a gyilkosság constitutiv elemét képezi — az emberölést állapítja meg Az előbbi német literatura pedig egész átalánosságban mint axiómát állifá fel a tételt: „Die Tödtung mit Vorbedacht ist Mord, die Tödtung im Affect ist Todtschlag." Ez ma már nem tartatik megczáfolhatlannak; a lélekállapotok buvárlata, a bíróságok előtt előfordult büntettek tettesei lelki állapotának megfigyelése mindinkább megerősíti azon meggyőződést, hogy az emberölésnél oly lélekállapotok is mutatkoznak, melyek az affectus fogalma alá nem vonhatók, de előre-megfontolást sem képeznek. Ezen felismerésből származott azon ma már a literaturában és a német-birodalmi büntetötörvénykönyvben is elfogadott tan, hogy azért, mert „affectus vagy gondatlanság" nem forog fenn, az emberölés „praemeditáltu-nak még nem tekinthető. Ezt fejezi ki SCHWAKZE is: „Es decken sich, wie die Erfahrung beweist, nícht vollstandig Uberlegung und Affect 5 es liegen zwischen ihnen noch Gemüthsstimmungen, welche weder als Überlegung, noch als Affect bezeichnet werden können." Ugyanez vezette MITTERMATEKT is a gyilkosságról és emberölésről irt, különösen nagy becscsel biró, a büntettet minden vonatkozásaiban tüzetesen megvilágító munkájában, melyben figyelmezteti a törvényhozásokat, hogy két különböző szónak használatával az eszme különbségei nincsenek kifejezve, s hogy a bűntett mindkét fajának, a gyilkosságnak, valamint az emberölésnek positiv alakban való formulázása épen ezen oknál fogva mindenkor veszélyes. Igen sok van nyerve az eszme tisztázására, különösen a gyakorlatban mutatkozott veszélyek elhárítását illetőleg már az által, mert Németországban is el van ismerve azon igazság, hogy nem csupán az affectus képezi azon lélekállapotot, mely az előremeggondolást, az átgondolást, az érett megfontolást, illetőleg a megfontolást kizárja. Ezen első rendben negatív eredmény, positiv béltartalmat nyer, ha a most megjelölt lelkiállapotokat véve alapul : praemeditáltnak állítjuk az emberölést, mely elöre-meggondolással, átgondolással, érett megfontolással, vagy megfontolással követtetik el. Mi a praemeditatio? CARMIGNANI mondja: „Praemeditatio definitur occidendi propositum, frigido, pacatoque animo susceptum, moram habens, atque occasionem querens, ut crimen veluti exoptatum fi nem perficiat." — BAROXIO pedig következőleg nyilatkozik: „Ut homicidium dicatur commissum animo deliberato vei ex proposito, necesse est quaedam meditatio, seu destinatio commitendi homicidium, et deinde ex intervallo sequatur actus. Et aliud est habere animum occidendi, aliud habere animum deliberatum occidendi." A két nagy nevü ironak megállapításait ma is helyeseknek tartjuk. A praemeditatio összetett szó, s két eszmét fejez ki; az egyik a „prae", mely az időhöz való viszonyt — előző időt, illetőleg az idő tekintetében megelőzést jelent; a másik a „meditatio" mely nem csupán a gondolatot, nem csupán az akarat működésének eredményét, hanem érlett, átfontolt, kiszámított, mérlegezett elhatározást fejez ki: Gl