Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

38 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. intézménynek mondotta, (Derültség és helyeslés a szélsőbalon) s ezen átkos intézmény üldözői ellen akar most a tisztelt kormányelnök ur vezérlete alatt álló kormány törvényt alkotni a criminalis törvénykönyvben. Mondom, ezek deprimáló, hogy ne mondjam, kétségbeejtő tünetek politikai életben. A mi e törvényjavaslatnak azon részét illeti, ami Ausztriára vonatkozik: nem fogadhatom el sem az államtitkár urnák, sem Chorin t. képviselőtársamnak azon okoskodását, hogy miután mi szerződési viszonyba léptünk Ausztriával, akár helyesli azt, akár nem egy párt, de miután az tény, hogy törvényszerű szerződési viszonyba léptünk a másik állammal, és meg van állapítva közöttünk és közötte bizonyos jogrend, igen természetes, hogy ezen jogrendnek oltalmazásáról törvény létezzék. Ez megint oly tan, mely egészen új, nem csak minálunk, de másutt sem áll. Hát akkor, ha a magyar kormány Angliával köt szerződést : akkor a magyar bűntetötörvénykönyvbe igtassunk törvényt, a mely ezen szerződés megvédésére szolgál? Ez egészen más osztályba tartozik, és nem a büntetőtörvénykönyvbe ; erre való a nemzetközi törvény, nem pedig a büntetötörvénykönyv. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Marad a másik része, a sajtószabadságnak gyakorlása. Régi dolog, régi theoria, hogy a sajtószabadság nem csak szabadság önmagában, de az összes közszabadságnak biztositéka. Egy régi franczia iró mondta, — nem emlékszem most nevére — „Fosszatok meg valamennyi szabadságtól, hagyjátok meg nekünk a sajtószabadságot: azzal a többit vissza fogjuk szerezni; megfordítva, adjatok meg minden szabadságot, de vegyétek el tőlünk vagy korlátozzátok a sajtószabadságot és mi odaajándékozzuk a többit is, mert ugy is hasznavehetetlen." A sajtó- és szószabadság képezi legnagyobb biztositékát az alkotmányos és parlamenti életnek. Nem csak jelen törvény, de sok más tünet mutatja, hogy a tisztelt kormány, miután már alig van egyéb elvenni valója, azon töri most a fejét, hogy miként lehetne elvenni, vagy legalább részben korlátozni ezen utolsó szabadságot, a sajtószabadságot. Érzi a kormány, hogy hiába lép ö a per útjára, az előbbi példák arról győzték meg öt, hogy most már nem elegendő a kormány tekintélyével lépni fel; az esküdtek igazság szerint fognak ítélni, tekintetbe véve a hangulatot, a nemzeti közvéleményt, közakaratot és mindazon körülményeket, melyek bizonyos cselekményeket elő idéznek, nem csak magát a cselekményt. Mondom, érzi a kormány, hogy az esküdtszéki intézmény fenállásával nagyon nehéz megfosztani az illetőket a gondolat teljesen szabad nyilvánításától és azért találják ezt szükségesnek a bűntetötörvénykönyvbe felvenni, nem csak azért, hogy szigorúbbá tegyék a büntetést, mint az előttem szólott képviselőtársaim által be lett bizonyítva ; hanem leginkább azért, mert nagyon nyilt titok, hogy a büntető eljárás, nem is gondolna arra, hogy esküdtszéki alapra fektettessék. Perczel Béla igazságügyminister: Honnan tudja? Helfy Ignácz : Én köszönettel fogadom ezen közbeszólást és ha a tisztelt minister ur kijelenti most, hogy igenis a büntető eljárás esküdtszéki alapra lesz fektetve: én azonnal visszavonom nagy részét annak, a mit nem csak ma, de az átalános tárgyalás alkalmával is mondtam és kijelentem, hogy akkor belenyugszom a büntetötörvénykönyv némely oly szigorú rendeletébe, melyeket különben károsnak tartok. Ha a t. minister ur ezt kijelenti, sok vitának fog véget vetni. De hogyha megítélem azon áramlatot, mely a kormány körében már régen megindult, nem merem táplálni azon reményt, hogy igy lesz, — habár örülnék, ha csalódnám — mert az egész áramlat oda látszik irányulva lenni, hogy az esküdtszéki intézmény megszűntettessék.