Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126 —138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 37 Tehát nem csak, hogy azt nem kívánja a bűntetötÖrvénykönyv, hogy az bűntettesse'k meg, a ki Magyarország Önállósága és függetlensége ellen törekszik, hanem ellenkezőleg meg kell büntetni azt, a ki az ellenkezőt meg akarná akadályozni. Engedelmet kérek, constatáljuk a dolgokat, a mint vannak. Magyarországon két párt létezik, mint létezett mindig. Egyik politikai párt, mely mindig a lehető leghosszabb összeköttetést óhajtotta Ausztriával, s egy másik párt, mely Magyarországot önnálló füg­getlen államnak akarta és akarja, s remélem, akarni is fogja. Az új törvény szerint tehát az, a ki Magyarország önállására és függetlenségére törekszik: tulajdonkép a büntető­törvénykönyv szigora alá esik, s világosan ki van mondva, az általam most fel­olvasott §. világosan azt mondja, hogy a ki a létező kapcsolatnak erőszakos megvál­toztatására törekszik. Ezt tulajdonkép nem is kellene törvénybe iktatni, mert minden törvényben megvan. A ki a létező törvényt erőszakkal meg akarja szűntetni: az bün­tettetik minden esetre. Perczel Béla igazságügyminister (közbe szól): De nem felségsértésért. Helfy Ignácz: Tehát Önök szűkségesnek találják kimondani, hogy a ki erőszakos megváltoztatására törekszik; azonban a 173. §-ban az erőszakos felbontás már ki van hagyva, ott egyszerűen az mondatik, a ki a létező alkotmány ellen izgat, tehát összeha­sonlítva az előbbi §-al, világosan kitűnik, hogy a 173. §-al azt akarják sújtani, a ki nem erőszakos uton akar, nem erőszakos felbontásra, hanem törvényes uton való felbontásra izgat, hogy ez békés és törvényes uton változtattassék meg, tehát az nem jelenthet egye­bet, mint törvénybe iktatását annak, hogy ti, kik velünk szemben ültök, kik a mi prog­rammunk ellen izgatni mertek az országban, a házon kivül, azért, hogy aztán a házba többségben legyetek: ti a büntetötörvénykönyv szigora által lesztek sújtva, (Ugy van í Ugy van! a szélső baloldalon) kijelentése annak, hogy azon párt, a mely itt a padokon ül, a melynek neve is önök szerint megsértése a bűntetötörvénykönyvnek, mert hiszen a mi országosan elismert nevünk: függetlenségi párt, tehát ez megsértése a büntetőtörvény­könyvnek, (Tetszés a szélső baloldalon) mert mi vétünk a közösügyek tárgyalására kikül­dött bizottságok ellen, a melynek eltörlését óhajtjuk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én megvallom, t. ház, hogy azok után, a mik nálunk történtek, alig gondoltam, hogy lehessen még valami, a mi. engem politikai téren meglephessen ; de az már mégis szomorú dolog, hogy odáig jutottunk, hogy mintegy a világ előtt bevallják azt, hogy azon politika, a melyet önök védenek, annyira rosz, annyira káros és világos, hogy az ellen előbb-utóbb a magyar nép fel fog zúdulni, csak alkalmat vár, hogy legyen valaki, a ki ellene izgasson, miszerint szükségesnek találták, hogy a büntető törvénykönyvvel sánczol­ják körül ezen vészes politikai eljárásukat. A mennyire lehet, szeretem kerülni a kérdéseknek személyes oldalát, de nem tehe­tek róla, hogy a dolgok emberek által hajtatnak végre, és hogy különösen a politikai eszmék, programmok és politikai áramlatok emberek által kezdetnek és hajtatnak végre ; de nem tagadhatom el, hogy rendkívüli nyomasztó, hogy ne mondjam, kétségbeejtő az, ha az ember meggondolja, hogy ily törvény beiktatása a büntetötörvénykönyvbe, a közös­ügyeknek ilyetén sanctionálása criminalis uton éppen azon férfiúnak vezérlete alatt törté­nik, annak a Tisza Kálmánnak vezérlete alatt, a ki hosszú éveken által épen azt tette, a mit önök most criminalis bűnnek akarnak nyilvánítani: (Helyeslés a szélső baloldalon.) Izgatott a közösügyek ellen, a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok ellen. (He­lyeslés a szélső balon. Igaz! Ugy van!) Sőt ö volt a legeisö a házban, és itt kénytelen vagyok Csanády Sándor tisztelt barátomat megfosztani egy dicsőségétől, hogy ö lett volna az első, a ki az átkos közösűgyet e házban kimondta volna, mondom, a tisztelt kormányelnök ur volt az első, a ki a delegationalis intézményt fülem hallatára átkos

Next

/
Thumbnails
Contents