Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 263. §. 457 A 252. §. átléphetetlen korlátokat állit fel azon érdekek oltalmára, melyeket a rágalomtól és a becstelenitéstöl minden körülmény közt megvédeni szükségesnek lát a törvényjavaslat. A 251. §. 4. pontja a sértett fél kívánságától tételezi fel a valódiság bizonyithatását; ez soií esetben helyes; de ha figyelembe veszszük, hogy a magánbecsület megtámadtatása eseteiben a megsértett kényszerítve van, vagy e kívánságát kifejezni, vagy a törvénykezési utat mellőzni, ezen szempontból e jognak korlátlan megadása előreláthatólag kétélű fegyvernek bizonyuland. Vegyük a női becsület megtámadását, s lehet-e feltennünk, hogy a sértett, ha egyátalán a törvénytől kér elégtételt, bátorsággal bírhasson a bizonyithatás megtagadására. És ha megengedi: nem valószinü-e, hogy ártatlansága daczára oly áron kellend megvásárolnia az elégtételt, melylyel az elégtétel nem ér fel. A 252. §. szoros határok közé szorítja a 252. §-nak 4. pontját, s eltiltja a bírót oly dolgok hallgatásától, vagy constatálásától, melyek sem a köz-, sem a jogos magánérdeknek nem használnak; ellenben a családok nyugalmát felzavarják, s csakis a szerencsétlenségeket és a botrányokat szaporítják. Nem enged e szakasz bizonyítást a 261. §-ban megjelölt személyek elleni sértések esetében. Az ily sértések tulajdonképen a nemzetközi jog violatioi, s az intézkedés a viszonosság által is követelt. De ehhez járul, hogy a követek elleni rágalmak sok esetben csakis a diplomatiai tárgyalásokra vonatkozó iratok előmutatása által lehetnek eloszlathatok; ezek előmutatása pedig gyakran épen reánk nézve lehet veszélyes. A müveit népek tisztelettel viseltetnek más nemzetek, azok fejedelmei és képviselői iránt; a fejedelmek és a nemzetközi képviselőknek külső cselekményben nyilvánuló megsértését szándékozza föltétlen törvényszegésnek nyilvánítani a kérdéses szabály. A 2. pont corollariuma az inditványozási jognak, mely sokat vészit jelentőségéből, ha azt, a minek a nyilvánosság elé vonásától még a közérdek szempontjából is tartózkodni szükségesnek látja a közhatalom, tetszés szerint a szintérre hozhatná a botrányt kereső léhaság. A 3. pont sanctionálja azon jogszabályt: „res judicata pro veritate acceptatur". A mi jogérvényesen el van döntve: az befejezett dolog; való az: a mit végérvényesen megállapított a bíró. A perújítás vagy az újra felvétel esetei és formái meg vannak határozva ; ezeken kivül a végitéletben, vagy határozatban valónak elfogadott tények fölött bírósági vita nem keletkezhetik. Az exceptio veritatis még a 252. §. korlátai közt is tágabb, mint például az olasz törvényjavaslat szerint, melynek 411. czikke egyenesen azon elvet mondja ki: „hogy a valódiság bizonyítása nincs megengedve", s csakis kivételesen sorolja elő azon eseteket, melyekben ezen elvtől eltérés engedtetik. Ministeri értekezlet. (251. §. 1. pontja.) Sárkány József tvszki elnök azon kérdést veti fel, vájjon a közgyám közhatóságot képez-e a törvény értelmében? Cseraegi Károly államtitkár erre megjegyzi, hogy a közgyám igenis közhatóságot képez. (251. §. második pontja.) Sárkány József t. elnök azon kérdist veti fel, hogy mely stádiumában a bűnvádi eljárásnak lehet állítani, hogy ez már folyamatban van? Ma rendesen azt szokták tenni, 58