Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 258. §. Ul ennek' viszonya egy vagy több másik személyhez, valamint a sértés természete olyan, hogy a sérelem ezen másik és harmadik személyre kiterjed. Rágalomnál ritkán vagy épen nem fordul elő ez eset; de igen is gyakran fordul elő a becsületsértés esetében. Minthogy azonban e helyen azzal foglalkozunk, hogy kik ellen követhetők el a XVII. fejezetben meghatározott deliktumok: az összefüggés szempontjából itt foglalkozunk a kérdésnek ezen kiágazásával is. Bizonyos szavak által, melyekkel a férjes nö illettetik, kétségtelenül megsértetik ennek férje is; bizonyos kifejezés által, mely közvetlenül a gyermek ellen intéztetik, megsértetik ennek anyja, sőt atyja is. Ez utóbbiakra nézve közvetett sértést fogadott el a német jog, a római jog alapján. „Patitur autem quis iniuriam non solum per semet ipsum, sed etiam per liberos suos, quos in potestate habét: item per uxorem suam." A kérdés történetébe nem lehet mélyebben bebocsájtkoznunk; kétségtelen az, hogy a becsületnek egész más értelmű felfogása uralkodván a római jogban, mint nálunk: a mai alapokon a római eszme ma már nem védelmezhető. De fennmaradt az indirect injuria mindannak ellenére, s a negyvenes években keletkezett német büntetőtörvények némelyike világosan elfogadta, mások pedig világosan visszautasították azt. Sajátságos, hogy a kérdés: vájjon a most hatályban levő német birodalmi büntetötörvénykönyvnek 195. §-a által fenntartátott-e az indirect injuria, folytonos vita tárgyát képezi, s mig SCHWARZE az igenlök sorában van, BERNER a leghatározottabban az ellenkezőt állítja; HERZOG pedig azt mondja: Dcm §. 195 liege dieselbe Idee zu Grundé, „die der mittelbaren Betheilung an der durch die Beleidigung hervorgerufenen Rechtsverletzung"; ellenben MEVES a leghatározottabban az ellenkezőt törekszik bebizonyítani. A legtöbb valószínűséggel bír azon nézet, „hogy a 195. §. nem alapul juristicai elven, mely szükségszerüleg követelné, hogy ellentétben a személy ellen intézett valamennyi büntetendő cselekménynyel, épen csak a nö'vagy a gyermekek megsértése esetére adassék a férjnek, illetőleg az atyának egy különös inditványozási jog. Ezen szabály csak is történelmi indokokban találja kielégítő megfejtését." Törvényjavaslatunk nem is fogadta el az indirect becsületsértés eszméjét, melyről egyébiránt a nem-német büntetötörvénykönyvek mitsem tudnak. Az indirect becsületsértés két vagy több becsületsértést tételez fel, s két vagy több sértettnek ad kereseti jogot. Egy sértésért, mely tulajdonképen egy személy ellen volt irányozva: három sértésben válhatnék valaki bűnösnek; sőt ha az, a kit megsértett, meg is bocsát neki, még mindig fennmarad kettő, a ki öt üldözheti Mit értett a porosz büntetőtörvénykönyv a 162. §. és mit ért a német büntetőtörvénykönyv a 195. §. alatt: ennek tisztábahozatalát a német tudósokra bizhatjuk; mi annál inkább mellőztük e kérdést, mert a mennyiben az inditványozási jog forog kérdésben : ezt elintézettnek tartjuk a IX. fejezet illető intézkedései által; a mennyiben pedig egy személy ellen intézett sértésből két külön panasz emelhetése származhatik: ez irányban osztjuk BERNER nézetét: „Die Annahme von zwei unabhángigen Klágerrechten führt zu oífenbaren Wiedersinnigkeiten." A személyt illetőleg megemlítendő még, hogy a jelenlevő vagy távollevő személyek közötti megkülönböztetés mellőztetett. Azon felfogás, mely a jelenlevő ellen azért nem engedi meg a rágalom lehetőségét, mert rögtön védheti magát, 56