Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

412 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. nem állja ki a bírálatot. Az, hogy forog-e fenn rágalom vagy becsületsértés: független attól, vájjon az, a ki becsületében megtámadtatik, jelen van-e vagy nincs. A jelenlét nemcsak hogy nem enyhíti mindig a merénylet súlyosságát; hanem a legtöbb esetben fokozza, sőt közvetlenül veszélyessé is teszi azt. Ez volt az 1843-ik évi magyar javaslat 266. §-ának is alapeszméje, és ezen alapeszmét mai nap is fentartandónak találjuk. 4. Anyagi eleme továbbá a rágalomnak: „oly tény állítása, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki." Az állitásnak tényt, egyet vagy többet, de határozott tényt kell tartalmaznia; nem minőséget, nem véleményt, nem Ítéletet. A tényben objectivizálva van az ítélet: a becstelenités határozottabb formában nyilvánul, s nagyobb hitelt kölcsönöz az állitásnak, mintha ez csupán az állitónak egy más személy erkölcsi értéktelensége felőli nézetét tartalmazza. A tény legtöbb esetben „tett", „cselekmény" lesz; azon egyén becstelenitö eselekménye, a ki rágalmaztatik. Ezzel az előtérbe jut a kérdés: vájjon nem volna-e a „tény" helyett ezen szó „cselekmény" használandó. Ha csupán azon eset képezne rágalmat, melyben az állítás a bűnvádi eljárásra vezethető tényre vonatkozik: ez esetben lehetne talán a „cselekményt" használni; azonban ott van a második módozata a rágalom elkövetésének és erre vonatkozólag a „cselekmény" kifejezés határozottan szük lenne. De az első csoportra vonatkozólag is megjegyzendő, hogy valaki egy másik által Ítélet alakjában is, félreérthetlenül vádoltathatik büntetendő cselekmény elkövetésével. Ily esetben a körülményektől függ annak meghatározása: vájjon a vélemény, illetőleg a megtámadottnak tulajdonított minőség nem csupán egy másik formája ennek — egy bizonyos tett elkövetésével való terhelésének. Ha az mondatik A-ró\, hogy „váltóhamisító"; B-röl, hogy „szökött katona" daczára a minősitő formának, ezen ítélet sok esetben nem jelenthet mást: minthogy A. váltót hamisított: B. megszökött a katonaságtól. De mindig nem lesz a minősítésnek ezen érteménye; mert a váltóhamisítás alatt oly kitöltését a váltónak is értheti az állító, melyet a törvény büntetendő cselekménynek nem tart. Ez esetben igen is fenn fog forogni becsületsértés; de nem rágalom. A legtöbb esetben ugyanaz lesz megállapítandó, ha valaki azon kifejezést használja másról, hogy „csaló" vagy rágalmazó, vagy áruló ; az állitónak ezen Ítélete nincs oly szoros összefüggésben egy concret tettel, hogy az egyéni ítéletben a tett maga félremagyarázhatlanul objectiválva lenne. Oly sokféle cselekmény bélyegeztetik „csalás"-nak, oly sok állítás mondatik a közönséges életben rágalmazásnak; hogy e kitételekkel, nem szükségszerüleg köttetik össze a csalás büntette vagy vétsége, avagy a büntetőtörvény szerinti rágalmazás. Ez utóbbi kitételek becstelenitök ugyan, de egy határozott tény állításának csak kivételesen, s bizonyos körülmények találkozása mellett lehetnének tekintendők. 5. „mely .... a büntető eljárás megindításának okát képezné '. Miért nem használtatott a következő szabatosabb formulázás: mely a büntetőtörvényekbe ütközik? Ennek oka az, hogy a formulásás formailag szebb, szabatosabb lett volna, de a vitákat nem akadályozta, hanem provocálta volna. Kérdés maradt