Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

440 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. „Commette il reato di diffamazione chiunque, comunicando con p'iú persone, si riunite che separate, attribuiscc a taluno qualche fatto dctcrminato, che, se fosse vero, potrebbe dar luogo ad un procedimento penale contro di lui od esporlo al disprezzo, od all' odio publico." A második bizottság, melynek szövegezése változatlanul fenntartatott, minden részletében discuűálván és megállapítván a rágalomnak és a becsületsértésnek úgy intentionalis valamint materialis elemeit: az előbbire nézve világosan kimondja : „eche stabilisce la presuncione di diritto deli' animo ingiuriare." Arról lehet vitázni, hogy az iniuriandi animus mint praesumtio juris elfogadható-e; de az bizonyos, hogy az, a ki ezt mint praesumtiot a becstelenitö állításban benrejlönek állitja: az homlokegyenest ellentétben áll azon felfogással, mely a büntetendő cselekmény lényeges ismérve gyanánt a meggyalázás tudatán fölül, még más, külön czélt vagy motívumot követel. 3. Az anyagi constitutiv elemeket illetőleg megemlítendő, hogy a rágalmazás és a becsületsértés a személy elleni delictumot képezvén : elöföltétele a személy és ennek azon joga, hogy becsületesnek tartassák. A törvényjavaslat ezen kifejezése: „a ki valakiről" stb., gramatikailag csak is a személyre vonatkozhatik; és minthogy nem tétetik különbség a physicai személy, a testület s a szoros értelemben vett juris ti kai személy között, ebből következik, hogy a kérdéses cselekmények, a physicai valamint a fictio utján alkotott személyek ellen is elkövettethetnek. A törvény által alkotott testületekre, közhatóságokra és bíróságokra nézve ez még világosan is következik a 250., 259. és 260. §-ból. A szorosabb értelemben vett juristicai személyeket illetőleg áll azon szabály, hogy ezek nem követhetnek el büntetendő cselekményt, s ilyen ellenük sem kovettethetik el. De a rágalom és becsületsértés, mely a juristicai személy ellen intéztetik: tulajdonképen azon physicai személyeket sérti, a kikből a juristicai személy képeztetik. Szükséges tehát, hogy a törvény ezeket a minőségükben is, azaz mint tagjait egy collectiv egységnek oltalmazza. De következik ebből az is, hogy a juristicai személyek elleni rágalom és becsületsértés esetében, a támadás az ezen collectiv egységet képező személyek ellen, mint ezen egység tagjai ellen, a minőségükben lévén intézve : a bűnvádi eljárásnál a sértett felet illető befolyás (indítvány, képviselet) a jogi személy azon orgánuma által gyakorlandó, mely azt a szervezet folytán egyéb ügyeiben képviselni hivatva van. Megkülönböztetendö mindazonáltal a collectiv egységtől: a több egyes személynek lealacsonyitása egy rágalmazó állításban, vagy sértő kifejezésben. Ha az mondatik: mindazok, a kik tegnap itt vagy ott jelen valának: az állam ellen összeesküvést forraltak, vagy loptak, vagy „gazemberek": ez nem egy collectiv egységnek, hanem azon személyek mindegyikének külön-külön megsértése, a kik a mondott időben és helyen voltak. Ezek nem mint collectiv egység, közös orgánumok által, hanem mindegyik külön-külön követelheti a rágalmazó megbüntetését, sőt ha egy vagy több közülök elállott az üldözéstől, vagy elengedte a sértést; ez által a többieknek joga nincs alterálva. Ezen esettől ismét különbözik az úgynevezett indírect sértés, illetőleg becsületsértés, mely közvetlenül ugyan csak egy személy ellen van irányozva, de