Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126 - i38. §§. — A képviselőház tárgyalása. 31 a büntetést ott, ahol a körülmények ezt parancsolják: de nemhogy kibúvó ajtókat keressen: mi módon lehessen a törvényt kijátszani. Es akkor, midőn erről van szó: mit mond? azt mondja, hogy a legkisebb büntetést alkalmazhatja, a mi utána következik, azaz nem a 10 évre terjedő fegyházat, — hanem a 6 hónapi börtönt. Lehetnek esetek, midőn ezen 6 hónapi börtön is sok. Ennél kevesebbet pedig már nem alkalmazhat a biró: holott a 43-iki javaslat szerint a biró egy hónapot, 8 napot, sőt egy napot is alkalmazhat. Azután összehasonlítás alá veszi azt, a mi a sajtótörvényre nézve mondatik a 43-iki törvényjavaslatban és itt szokás szerint, miután az érvek kifogynak, mistiftcatióhoz nyul és olvassa a 425. §-t; de ez nem szól a sajtóvétségekröl. A sajtóvétségekröl a 427. §. szól: az pedig azt mondja: „aki, valamely általa czélba vett és határozottan megmegjelölt felségsértési cselekvésnek.elkövetésére szóval vagy írásban másokat nyíltan és egyenesen felszólít: még akkor is büntettetik, ha felszólalása által senkit rá nem vett és ily esetben büntetése 3 évi rabságig terjedhet." Tehát nem életfogytig van büntetve, hanem 3 év a maximum, a mire terjedhet a büntetés. Midőn tehát a sajtóról van szó: akkor nem életfogytiglani rabságról van szó, hanem 3 évi börtönről. A mit Csemegi képviselő ur a 425. §-ból idézett, az egyátalában nem szól a sajtóról, hanem szól ezen cselekményeknek tettleges elkövetéséről, a ki valamely általa czélba vett és határozottan kijelölt oly cselekvésre, mely a fentebbi 420. §. rendelelete szerint felségsértésnek tekintendő s az 51. §-ban körülirt módon felbujt, mint felségsértő lesz tekintendő. De azt nem mondja, hogy sajtó utján, vagy írásban, hanem azt mondja, hogy az 51. §-ban Kijelölt módon. Méltóztassék az 51. §-t megnézni, az nem a sajtóról szól, és egyátalában nem oly természetű, hogy a sajtóra nézve tett összehasonlítás egyátalában megállhatna. Ezen Összahasonlitás mistificatión alapszik, melyet a t. képviselő ur a ház előtt producált. Ezután áttért a felséggyilkosságra, és itt nagy tűzzel elmondta, hogy a gyilkosság milyen csúnya tett, hogy azt az egész világon halállal büntetik. Hiszen kár volt az a nagy energia; hiszen ebben Mocsáry képviselő ur egyetért vele. O is azt mondta, hogy miután a képviselőház a halálbüntetést elfogadta és ezen törvénykönyv azt a gyilkosságra kiterjeszti: ő a király-gyilkosságra kívánja ugyanezen büntetést alkalmazni. így tehát kár volt azon nagy energiát használni; arra itt nem volt szükség. Azután átmegy a képviselő ur arra, hogy ezen törvénykönyvben benfoglaltatik az osztrák-magyar monarchia védelme és azt mondja, hogy a büntető törvénykönyvnek elejétől fogva végig feladata a fennálló jogot oltalmazni. Igaz. A fennálló jogot oltalmazni kötelességében áll az államnak; de ez nem annyit tesz, hogy a fennálló törvényeket megváltozhatlanoknak akarja declarálni. A 173. §. a javaslatban egyenesen megmásithatlannak akarja declarálni a törvényeket, mert minden fennálló törvények elleni izgatást megbüntetendönek, még pedig szigorúan büntetendőnek akar kimondatni. A 173. §. ugyanis azt mondja, hogy 1—5 évig terjedhető államfogházzal büntettetik az, a ki vagy a közösűgyek tárgyalására hivatott bizottság törvényes joga, a törvények kötelező ereje, vagy pedig a magyar államhoz tartozó országok közt fennálló kapcsolat ellen izgat. Engedelmet kérek, e kifejezésnek: a törvények ereje ellen izgatni, nincs értelme. Ha én valamely törvényt nem tartok jónak: igen természetes, izgatni fogok ellene. (Ellenmondások.) Engedelmet kérek, én fogok ellene izgatni; én nem tudom, micsoda értelmet tulajdonítanak ezen szónak izgatás, de én egyebet nem tudok annak tulajdonítani, mint azt, a mit más néven agitatiónak neveznek. Én a törvényeknek megváltoztatására agitálok