Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 29 csőlátót a mai formában, ugy mint az 1848-iki törvényhozás védelmezte az akkori formában. Az 1848. évi törvényhozás sem alkotott államjogot, hanem a létezőt oltalmazta. Mi sem alkotunk államjogot, mi is csak a létezőt oltalmazzuk. Azt méltóztatott mondani: mit törődünk mi azzal, hogy mit tesz egyik vagy másik az austriai monarchia lakosaival: hisz az austriai császár elég erős lesz megoltalmazni a saját alattvalóit a magyar király alattvalói által elkövetett erőszak ellen. Nagyon szép dolog az, t. ház, ha csak eddig volna; de ez egy kicsit tovább megy. A dolog ugyanis odáig megy, hogy a mi fanaticusainkra utalva, — és ilyenek vannak másutt is, — ezek ellenében Austria terűletét nemcsak az austriai császárnak kell megoltalmaznia, hanem az 1867. évi XII. t.-cz. szerint nekünk is meg kell oltalmaznunk. No, ha már meg kell oltalmaznunk: akkor szerintem sokkal olcsóbb azon oltalom, a melyet a fegyintézet ad, mint az, a melyet a hadsereg ad. (Elénk helyeslés a középen, Mozgás.) Azt méltóztatik mondani: de hisz ebből az következnék, hogy ha akárhányszor valamely külállammal szövetségre lépünk, akkor mindig bele kellene venni törvényeinkbe azon kül-állam területének oltalmazását is, és pedig a felségsértés büntetésének terhe alatt. Ha a t. képviselő ur nem tesz különbséget az államjog és a nemzetközi jog között; ha a külállamokkal való muló szövetséget, mint időleges, egy bizonyos czél elérésére kötött szövetséget egy vonalba helyezi a belső államjog által az állami organismus tekintetében megállapított állandó és szerves intézménynyé alakult viszonynyal: akkor én azt hiszem, t. képviselő ur, nagyon bajos volna, hogy én magamat a képviselő ur előtt érthetővé tegyem. A nemzetközi viszonyban létrejött szövetségek egy czélra, egy kitűzött irányra, legtobbnyire egy adott alkalomra szoritkoznak. Ellenben az állam államjogát és államjogi viszonyát tartósan és állandóan állapítja meg. Ebben működik, ebben él és léte nyilvánulásainak ezek feltételei. A hatalmi tényezőknek és a hatalmak egymás közti viszonylatának az államjog az organisatora és megállapitója. Ez nem nemzetközi, hanem állami és nemzeti. Addig, mig ez fennáll, addig, mig a törvény el nem törli, addig ezt a büntetötÖrvénykönyv oltalmazza; de a másikat sem hagyja oltalom nélkül. Vannak nemzetközi büntettek, melyekről e javaslat nem intézkedik, mert ez nem képezheti a magyar törvényhozás kizárólagos feladatát: mert közös törvény kívántatik hozzá, mely Horvátországot is kötelezi. Azonban még a nemzetközi viszonyt is oltalmazza a büntetőjog, melynek különben is feladata, mint elörebocsátottam, minden jogot, minden jogos érdeket oltalmazni és védelmezni. Ha oltalmazzuk a viskót, ha oltalmazunk minden embert, ha oltalmazunk minden krajczárt, akkor első sorban oltalmazzuk önmagunkat, mindnyájunkat : oltalmazzuk államunkat és annak szerves erejét. (Elénk helyeslés a középen.) Ezeknek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a szerkezetet elfogadni. (Elénk helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy mielőtt a szőnyegen levő tárgyról nézeteimet elmondanám, néhány megjegyzést tegyek az előttem szólott képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Nem fogok mindazokra kiterjeszkedni, miket mondott, hanem lehetetlen nem tennem azon észrevételt, hogy mindjárt beszéde elejét, a nélkül, hogy arra a legkisebb szükség lett volna, gorombasággal kezdette. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem parlamentalis kifejezés. Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, méltóztassék más kifejezést mondani a magyar nyelvből, akkor én azt szívesen elfogadom. Nem is arra czélzott a képviselő ur, a ki szólott, a kit czáfolni akart, hanem egy másikra, ki nen is szólott. Azt mondotta ugyanis, hogy Helfy képviselő ur beval-