Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A belga btk. 445. czikkét illetőleg határozottsággal nem mérnök, állítani : vájjon a denonciation calomnieuse essentialis tényezőjének tekinti-e, hogy a feljelentő annak ellenkezőjét tudta legyen, a mit följelentett; vagy pedig elég-e ezen bűntett lételére, ha az, a mi följelentetett, valótlannak bizonyult, s a vádló mellett a tévedés nyomós körülményei nem harczolnak. Azon körülmény, hogy a hamis följelentés a rágalom és a becsületsértés között foglaltatik, s a 445. cz. a szándékra vonatkozólag nem rendel egyebet, mint a mit a rágalmazásra nézve a 443. czikk átalában követel: jogosultnak mutatja a következtetést, hogy csak is a vádképen felhozott tettnek valótlansága bizonyítandó, s ha ez sikerül, a vádló a hamis vád alá esik. „A ki másról oly határozott tényt állit, mely ennek becsületét sérti, vagy azt a közmegvetésnek teszi ki, a mennyiben a tény valódiságának bebizonyítását a törvény megengedi, s az nem bizonyittatik be, rágalmazást; ha pedig a való bebizonyítását nem engedi meg a törvény, diffamatiót követ el." így szól a 443. czikk. Ezt alkalmazva a hamis feljelentésre, a formula így hangzanék: A ki más ellen a hatóságnál valamely büntetendő cselekményt jelent fel, ha feljelentésének tartalma valótlannak bizonyittatik: hamis feljelentést követ el. A törvényjavaslat szerkesztőinek HAUS tollából származott jelentése, valamint az első kamara jogügyi bizottságának jelentése egy szóval sem zárják ki e fölfogás jogosultságát; sőt épen HAÜS a jelentésnek már fentebb idézett részében, különösen elősorolván a hamis vád essentialis kellékeit, azon határozott állításával, hogy ezek a kérdéses delictum megállapítására elégségesek: implicite visszautasítja azon felfogást, mely szerint ezeknél több, és pedig a tényállásnak a váddal ellenkező tudása volna szükséges. Pour constituer un delit, il suffit que la denonciation etc. „Elegendő", ez nem jelentheti azt. hogy „nem elegendő." Ha nem kell több, mint a mennyi az emiitett sorokban megjelöltetik, akkor a büntetendő cselekmény, HAUS és a commissio állítása szerint létez, mihelyt a vonatkozott sorokban megjelölt tényezők léteznek. Mindannak ellenére nem hagyható figyelem nélkül, hogy a második kamara igazságügyi bizottságának jelentésében, habár nem is „az ellenkezőnek tudása", hanem a roszhiszemüség mint kelléke a bűntettnek meg van említve. „La dénonciation ne dóit etre considéré comme calomnieuse, que dans le cas, ou elle a été de mauvais foi. En consequence, si le denonciateur a agi dans la conviction, que les faits étaient vrais, le délit prévu par notre article n'existe pas." A jelentés e szavaihoz is szó fér. A denunciatio csak akkor calumniosus, ha roszhiszemben tétetett. A roszhiszemüség azonban nem szorítható csupán azon egy esetre, melyben a feljelentő annak ellenkezőjét tudta, a mit feljelentett; sőt ellenkezőleg, roszhiszemü az is, a ki valamit mint határozott tényt állit, a miről nem tudja, hogy tény; nem tudja, hogy való. A tévedés, melyről a jelentés szintén említést tesz, más szempont alá kerül. A tévedésnek okokon kell alapulnia; épen abban rejlik a tévedés lényege, hogy valaki az okot elegendőnek, meggyőzőnek tartotta, azonban az nem volt elegendő, s a később történtek kimutatták azon okok elégtelenségét, és az ezekre alapított vélemény téves voltát. Ez más szempont, mint valaminek állítása minden, annak valóságát