Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XIII. Fejezet. A hamis vád. — 227. §. 375 vád forog-e fenn, ha az, ki lopást követett el, rablással vádoltatik ? ha az, a ki csupán lopásban bűnös, a 334. §-ban meghatározott bűntett elkövetésével vádoltatik ? Absolut értelemben ezen esetek egyikében sem ártatlan a vádlott; de relatíve még is az; ártatlan ugyanis azon körülményekre vonatkozólag, melyek az elkövetett cselekményt, súlyosabb minősítés alá esőnek tüntetik elő. A kérdés csakis subjectiv szempontból oldható meg. Tudta-e a vádló, hogy azon körülmények valótlanok, melyeket vádjában vádlott terhére felhozott, s melyek azt súlyosabb büntetés alá esőnek mutatják, mint azon cselekmény, melyet vádlott valódilag elkövetett ? Volt-e a vádlónak elégséges oka, a súlyosbitó körülményeket [valóknak tartani? Ha a vádló azon körülmények valótlanságát tudta, melyekkel vádját megtoldotta; ha ö ezeket szándékosan költötte; vagy ha — a szándék kérdésének egy másik megállapítását követve — nem tudta, hogy ezen körülmények valók: az esetben a vád azon része, mely nem való, s vádlottnak jogtalan megterheltetésére mégis mint valódi tény állíttatott, kétségtelenül megállapítja a hamis vád bűntettét, esetleg vétségét. Felmerülhet továbbá a kérdés: vájjon fennforog-e a hamis vád büntette vagy vétsége azon esetben, melyben valaki egy általa csakugyan-elkövetett, de amnestia folytán többé eljárás tárgyát nem képezhető bűntett elkövetésével vádoltatik a hatóság előtt. A tulajdonképeni amnestia (azon görög szónak, melyből az származik, ethimologiai értelme szerint is) a bűntett eltörlését, feledésbe menetelér jelentvén, főleg abban különbözik a megkegyelmeztetéstől, hogy ez utóbbi a bűnösnek elismert egyén büntetésének elengedését jelenti. Amnestia esetében tehát az: vájjon vádlott elkövette-e az ellene feljelentett büntettet, eljárás tárgyát nem képezheti. Ezzel épen azon essentialis föltétel, az ártatlanság constatálása, van kizárva, mely essentialis föltételtől függ a hamis vád létezhetése. De ugyanezen okból igazolt logikailag következetes a megállapítás, mely ily esetben, a hamis vád bűntettének létezhetését nem ismeri el. A cselekmény képezhet rágalmazást, s ezt képezheti az esetben is, ha a vádban felhozott bűntett a vádlott által köztudomásilag elkövettetett; de a hamis vád, ezen bűntett leglényegesebb kellékének hiányában, peremtorie ki van zárva. A szándék irányában a legtöbb eltérés mutatkozik a törvényekben, ugy mint a tudósok nézeteiben. Nagy azoknak száma és tekintélye, a kik essentialis criterium gyanánt követelik, hogy vádló a vádlott ártatlanságát tudta legyen. Ez esetben soha sem foroghatna fenn hamis vád, ha csak be nem bizonyittatnék, hogy maga a vádló is tudta annak ellenkezőjét, a mit vádjában felhozott. Nem lenne tehát elegendő annak bebizonyítása, hogy vádlott ártatlan. Arra, hogy a vádló hamis vád miatt büntettessék, ezenfölül még annak bebizonyítása is kívántatik, hogy ezen körülményt, vádlott ártatlanságát, maga a vádló is tudta légyen. Ez a hatályban lévő olasz és a német btk. álláspontja, és ki van fejezve az olasz törvényjavaslatban is. Ezen nézetet támogatják CARRARA, KÖSTLIN, HÁLSCHNER és SCHWARZE, és mások.