Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

362 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Oly büntetötörvénykönyvekbe, melyek szerint az eredménytelen, nem nyilvános felhívás valamely büntetendő cselekmény elkövetésére, átalánosan nem büntettetik: a subornatio, mint külön neme a bűntettnek, okvetlenül felveendő. A subornatio semmi egyéb, mint felhívás (ösztönzés) a hamis tanuzásra; ösztönzés arra, hogy a tanú ne azt állítsa a hatóság előtt, a mi való; hogy tehát hazudjék. Ha e felhívásnak eredménye volt, ez esetben a cselekmény felbujtást képez; de ha nem volna eredménye, a machinatiok ezen igen veszélyes neme külön törvény nélkül büntetlenül maradna. A mondottakból kitűnik, hogy valamely sajátszerű criminalisticai benső szempontot nem tartalmaz e cselekmény; létjoga főleg abban van, hogy az instigatio átalánosan nem büntettetik. Lehetnek ugyan más szempontok, melyek az ösztönzésről szóló intézkedések mellett is czélszerüvé, vagy szükségessé teszik a subornatio iránti külön rendelkezést, de ezek csakis a büntetési tételek megállapítására vonatkozhatnak. Az 1810-ik évi code pénal 135. czikke súlyosabb büntetéssel rendelte büntettetni a subornátort, mint magát a hamis tanút. Ezen abnormitas az 1832-ik évi revisióval megszűnt. De lehet még az is, hogy az egyszerű felhívás büntetése ott, hol ily fejezet vagy rendelkezés, a büntető törvénykönyvben foglaltatik, tekintettel a subornatiora, nagyon enyhének látszik. Ily esetben igenis van ok arra, hogy subornatioról külön rendelkezzék a törvény. De mindezen okok, nem a cselekmény különös sajátságából származó, hanem csak is külső okokat képeznek. A mi törvényjavaslatunk szerint az eredménytelen, nem nyilvános felhívás á tálában nem képez büntetendő cselekményt. Ez tehát elég ok arra, hogy a nálunk is különösen veszélyes tanuvásárlás és tanufogadás, vagy tanukeresés és hazugságra való rábeszélés ellen, büntetés állapíttassák meg. Francziaországban vita tárgyát képezte, hogy az esetben, ha a tanú hamis vallomást tett, de tettét megbánta, s azt az itélet-hozatal előtt az illetékes hatóságnál feljelentette, a törvény által neki biztosított büntetlenség kiterjed-e a subornatorra is? A párisi semmisitőszéknek hosszú gyakorlata a complicitas elveiből „igen"-nel oldotta meg a kérdést; a legújabb időkben azonban változás következett be. A subornatio büntetendő volta az ösztönzés tényében van; a tanú megbánása és a revocatio nem szünteti meg a bevégzett subornatiot. Ez HÉLIE nézete is. CARRARA, ki szintén idézi a franczia praxist, s ennek újabbi fordulatát, az előbbit, szemközt a franczia törvény túlságos szigorával, melynek ide vonatkozó része az 1832. évi revisio után is igazságtalan, a mennyiben a hamis tanúval egyenlő büntetéssel bünteti az ösztönzőt, dicséretesnek; az újabb gyakorlatot azonban és HÉLIE véleményét logikailag igazoltnak mondja. [2] Ministeri értekezlet. Csemegi Károly államtitkár előadja, hogy itt az eredmény nélküli felbujtás — helyesebben a reávétel, rábeszélés is büntettetik, és ennyiben ez kivételt képez az általános részben foglalt határozmányok alól. Azonban e tekintetben nem áll egyedül a magyar törvényjavaslat, mivel a subornatio mindenütt büntettetik, s maga az élet is mutatja, hogy szükséges a tanuszerzési űzelmeknek erős gátot vetni. Funták Sándor ügyvéd attól tan, hogy ezen §. folytán az ügyvédek sok zaklatásnak lesznek kitéve, mivel nálunk, hol annyi büntettet csinálnak, igen könnyen rá fogják mon-