Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

III. A btkv. tárgyalása részleteiben. [4] A képviselőház tárgyalása 219. §. (1877. decz. 3. ülés.) Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 218., 219. §§-at). Zay Adolf: T. ház! Ugy hiszem, hogy ezen szakasz a második és harmadik alineában olyas valamit anticipál, miről az acták még nincsenek befejezve. Ezen szakasz többféle esküről, különösen a föesküröl szól. Pedig méltóztatik tudni, hogy a perrendtartási tudományban nagyon is vitás kérdés: vajon a föeskü egyáltalában megengedendö-e ? Igen sok és tekintélyes jogtudós egyenesen ellene nyilatkozik, mert veszélyesnek tartja, hogy az illető már előre a kihirdetett ítéletből tudja, hogy csakis ezen eskütől függ: vájjon ö megnyeri-e a pert, vagy sem. Ez később, ha az uj perrendtartási novella talán egyszer tárgyalás alá kerülend, nálunk is meghatározandó lesz; de ezt most egy büntetőtörvénykönyvi vitában anticipálni és a codexbe bevenni, hogy föeskü lesz a jövő polgári perrendtartásunkban, nem tartanám helyesnek, annyival is inkább, mert ezen helytelenség könnyen elkerülhető, ha az általam kifogásolt szavakat „hamis fő-, pót, becslő- vagy felfedező esküt" egy általánosabb szóval pótoljuk, s azt mondjuk: „a ki polgári ügyben mint peres fél vagy annak helyében hamis esküt tesz". Ebben mindaz ben van, a mi a 219. §-ban felsoroltatott, de mégis elkerüljük azt, hogy anticipáljuk egy kérdésnek eldöntését, mely erre még nem egész érett, s mely később a perrendtartásban talán máskép fog eldöntetni. Bátor leszek ez iránt módositványomat beadni. Perczel Béla igazságügyminisler: T. ház! Nem járulhatok t. előttem szólott képviselő ur módositványához, mert azt hiszem, hogy e törvényjavaslat csak helyesen cselekszik, hogy ha a létező törvényes intézményekről gondoskodik, s nem is volna más megengedhető ; mert, hogy mit fog a törvényhozás az eskü általi bizonyítás tekintetében jövőben határozni, azt előre megmondani senki sem képes; másrészről a képviselő ur maga sem tagadhatja, hogy a perrendtartásban az eskünek mindezen neme benfoglaltatik. Én tehát azt hiszem, hogy nagyon téves volna e módositványt elfogadni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Bátor leszek egy észrevételt tenni. Itt az mondatik: „A ki polgári ügyben hamis fő-, pót-, becslő- vagy felfedező esküt tesz: öt évig terjedhető börtönnel és négy ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik." Én a pénzbüntetést ép ugy itt, mint az előző §§-okban is magasnak találom, s inkább szerettem volna azt a kár megtérítésével pótolni; észrevételem azonban nem erre vonatkozik. Az mondatik továbbá: „a 216. §. esetében pedig egy évig terjedhető fogsággal és négyszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." A 216. §. pedig arról szól, „ha a tárgy értéke 100 forintot nem halad felül." A hamis eskü ugy nagy mint kis összegre nézve egyenlőn megbecstelenítő eselekmény; mégis ha az összeg nagyobb, de a cselekmény nem infámisabb, a hamis eskü börtönnel büntettetik, mely nagyobb becstelenitéssel járó büntetés; ha pedig az összeg kisebb, csak fogházzal büntettetik, a mely legenyhébb és még a kihágásokra, politikai- és sajtóvétségekre is csak ilyen szabható. Hogy e különbség tétetik ott, a hol a hamis eskü bebizonyíttatott, helyesnek nem tartom, én fogház helyett ily esetben mindig börtönt vélnék alkalmazandónak, miután a cselekmény erkölcsi tekintetben mindkét esetben egyenlően becstelenitö, akár aztán valaki 10,000 vagy 100,000, akár 1,000 forintra terjedő kárt okozott. Csemegl Károly államtitkár: T. ház! Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur a fogházbüntetést összetéveszti az államfogház büntetésével. Azok a cselekmények, melyek természetűknél fogva soha sem becstelenitök, azok nem fogházzal, hanem államfogházzal bűntettetnek. Az államfogház azon bűntettekre alkalmaztatik, melyek a sajtóvétségekre vagy politikai vétségekre és hasonlókra vonatkoznak, melyek az úgynevezett custodia honesta elnevezés alatt nem fogházzal, hanem államfogházzal bűntettetnek. Tehát a cse-