Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
II. Rész. XII. Fejezet. A hamis tanuzás és hamis eskü. — 219. §. 355 „Ha a kínált vagy visszakínált eskü letétetett: az ellenfél azon kérelme, hogy a letett eskü hamisságát bebizonyítja, nem fogadtatik el." Az említett körülmények, s a hamis eskü miatti följelentések ijesztő nagy száma, melyek a legilletékesebb közegek, különösen az ügyészek jelentései szerint, a jelzett természetű üzelmekben, s néha a visszautasított zsarolásokban találják megfejtésüket: a magyar törvényhozásnak is bölcs figyelmébe ajánlják a kérdést, vájjon nem lenne-e üdvös, az idézett franczia törvénynyel összhangzó intézkedés által, nálunk is elejét venni az ily fondorlatoknak. Ha a törvényhozás bölcsesége azon meggyőződésre jutna, hogy e bajon segíteni kell, ez esetben a 209. §. és a 210. §. közé egy körülbelöl igy hangzó §. lenne beszúrandó : „Nincs helye a hamis eskü miatti büntetésnek: ha a főeskü, megkinálás vagy visszakinálás következtében tétetett le." A szakasz ezen formulázása mellett csupán azon eset maradna fenn a bűnvádi eljárás tárgyául, ha a főesküt a polg. trts. 235. §. alapján, nem az ellenfél általi megkinálás, hanem az illető felajánlása folytán magának az ajánlónak a biró ítélte oda, és az ajánlkozó tett le hamis esküt. A ptrts. 235. §-a utolsó hypothesisében, úgymint a 230., 231., 232. §-nak esetében: az eskü valódisága vagy hamis volta, a bűnvádi eljárás tárgyát nem képezhetné. E megoldás mellett némileg a jog szempontja is szól. A ki maga kínálja meg ellenfelét az esküvel: az azt nyilatkoztatja ki, hogy ellenfele lelkiismeretére bízza a követelés fölötti elhatározást. Ha azon véleményben volt, hogy ellenfele nem fogja letenni az esküt, és e véleményben csalódott: helyzete csak az, a melyben számtalan ember van, a kinek másokba helyezett bizalma kárt eredményezett. Ez még nem ok arra, hogy az igazolatlannak valósult bizalom megbosszulására, az állam büntető hatalmát ragadja elő. A fél maga akarta; ö maga tette függővé ügyét ellenfele lelkiismeretétől: ha csalódott, ez csak arra szolgálhat indokul, hogy hasonló esetekben óvatos legyen. Az eskü ajánlása és elfogadása, a két fél közötti szerződés természetével bír; az ajánló előtt lebegnie kell azon lehetőségnek is, hogy ellenfele leteszi az esküt. Tehát fondorlatok általi rászedésről sem lehet szó. De annyi bizonyos, hogy az ajánlatba hozott intézkedés a gyakorlatban lévő igen számos zsarolásokat lehetlenné tenné. De ezen indítvány is a mellett szól, hogy az eskü csak is mint pusztán igazságügyi tényező, s csak is mint bizonyítási eszköz tekintessék; mert ha az vagy vallási, vagy erkölcsi szempontból foglalna helyet a törvényben : ez esetben a most ajánlott intézkedés már az alapeszme által ki lenne zárva. De ez esetben a 214. §. is vagy végkép el lenne hagyandó, vagy lényegesen módosítandó. [2.] A képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása. Teleszky István szerint a „lényeges körülményeit illetőleg" kifejezés kihagyandó, mert a bíró ily esküt csak lényeges körülményekre itél meg, s általában ily hamis eskü mindenesetre büntetendő. Juhász ugyanily értelemben nyilatkozik s a bizottság az indítványt elfogadja. [3.] A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. E szavak „annak lényeges körülményét illetőleg" kihagyattak, mert a biró polgári ügyben esküt csak is ily körülményekre nézve itél meg, és annak hamis letétele minden esetben megbüntetendő. 15*
