Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

352 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. kozással a fennforgó ügyben s ugyanazon minő- a megjelölt személyek által való megerősítése ségükben már előbb letett esküjökre. hivatkozással a fennforgó ügyben, ugyanazon minőségükben már előbb letett esküjökre. A főrendiház hármas bizottsága az 1-sö pontban „ilyen hivatkozásnak" után tette: vagy bizonylásnak. A bizottság jelentését 1. fent a 216. §. alatt. A kiiib. és a förh. b- jelzett módosításaival átment a törvény szövegébe. Ministeri indokok. Azok után, a mik e fejezet átalános indokolásában (338—340.1.) elmondattak, a tanúvallomás lényege, nem lehet más, mint valamely dolog megtörténtéről vagy meg nem történtéről, vagy valamely körülményről, észlelet vagy érzéki tapasztalat utján szerzett tudomásnak, a biróság, illetőleg hatóság előtt oly ünnepélyes formában való előterjesztése, a milyen formát a törvény azon czélból megkíván, hogy a tanú előterjesztése bizonyítéknak vétessék. Ezen ünnepélyesség rendszerint abban áll, hogy a tanú vallomását a törvényben vagy a szabályokban meghatározott eskü letételével megerősíti. Ez esetben a vallomás bizonyító ereje feltételezve van az eskütől. De a mely esetekben a törvény, a más alakban tett nyilatkozatnak is oly bizonyító erőt, vagyis oly hatályt tulajdonit, mint az eskü által megerősítettnek: azon esetekben, a mint a nyilatkozat polgári szempontból hatályos , úgy másrészről föltétlenül szükséges, hogy a mennyiben az lényeges valótlanságot tartalmaz, büntető szempontból, az eskü által megerősítettel egyenlőnek tekintessék. Törvényeink a tanúvallomás ezen nemeit szintén megengedvén : a büntetőtörvénykönyvnek ezekre is ki kell terjeszkednie. A 208. §. 2. és 3. pontjai e követelménynek felelnek meg, s a hatályban levő szabályokhoz alkalmazvák. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. A vallomás megerősítésének módjai közé, melyek az esküvel egyenlő hatályúak, tekintettel némely vallásbeliekre „az ünnepélyes bizonylás" (asseveratio) is felvétetett. 219. §. A ki polgári ügyben, hamis fő-, pót-, becslő- vagy felfedező esküt tesz : öt évig terjedhető börtönnel, és négy ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel, — a 216. §. esetében pedig egy évig terjedhető börtönnel és négyszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Mj. 209. §. — Kiüb. 219. §. I. mj. 209. §. A ki valamely polgári ügyben, annak lényeges körülményére vonatkozólag hamis fö-; pót-, becslő vagy felfedező esküt tesz: 1 évtől 5 évig terjedhető fogházzal, és 100 forinttól 3000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. II. mj. 209. §. A ki polgári ügyben, annak Kiüb. 219. §. A ki polgári ügyben [] lényeges körülményét illetőleg, hamis fő-, hamis fő-, pót-, becslő- vagy felfedező esküt pót-, becslő vagy felfedező esküt tesz: [] tesz: öt évig terjedhető börtönnel és négy5 évig terjedhető börtönnel s 4000 frt pénz- ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel, a büntetéssel, a 206. §. esetében pedig I évig 216. §. esetében pedig egy évig terjedhető fogterjedhetö fogházzal és 400 frtig terjedhető házzal és négyszáz forintig terjedhető pénzpénzbüntetéssel büntetendő. büntetéssel büntetendő