Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XII. Fejezet. A hamis tanuzás és hamis eskü. — 2i4. §. 345 [i.] A képviselőház tárgyalása. (214. §.) (1877. decz. 3. ülés.) Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 214. §-t). Hosztinszky János: T. ház ! Igen röviden fogok nyilatkozni. Kénytelen vagyok ezen §-hoz módositványt nyújtani be. A szakasz igy hangzik: „Kihágási ügyekben a hamis tanuzás vétséget képez és egy évig terjedhető fogházzal és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Kifogásom nincs az ellen, hogy a kihágási ügyekben a hamis tanúskodás vétsége egy évig terjedhető fogsággal büntettessék, mert aki elkövette, az bűnhődjék. De kifogásom van az ellen, hogy 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés is szabassék ki. Ha a pénzbüntetés csak azt érintené, aki a vétséget elkövette : nem tennék kifogást; de miután a tapasztálás azt mutatja, hogy a pénzbüntetéssel egyszersmind a vétséget elkövetőnek ártatlan családja is bűnhődik, ennek következtében ezen büntetés igen súlyossá lesz. Tudjuk, hogy ha a családfő fogságban van, nem tehet eleget abbeli kötelességének, hogy családját eltartsa ; ha már most még a családtól elvétetik a vagyon egy része is, túlságosan lenne büntetve épen az ártatlan család. En azt hiszem, hogy a törvényhozásnak ez nem lehet intentiója. A fogsággal egyenlően büntettetik szegény és gazdag, a pénzbüntetés a gazdagra nem igen fog hatni, a szegényt pedig túlságosan fogja sújtani. Például egy negyed telkes jobbágy, ki öt-hat gyermeket tartozik eltartani, ha elmarasztaltatik ily nagyobb összegben: ez túlságosan szigorú büntetés volna. Bátor vagyok ennélfogva minden bővebb indokolás nélkül beterjeszteni azon módositványt, hogy a második sorban e helyett: „1000 frtig" tétessék „500 frtig." Beöthy Algernon jegyző (olvassa Hosztinszky János módositvanyát): „A második sorban e helyett „1000 forintig" tétessék „500 forintig." Zay Adolf: T. képviselőház! Már azért sem járulhatok előttem szólott t. képviselőtársam módositványához, mert én általában nagyon enyhének tartom az ezen fejezetben kimondott büntetéseket. Tökéletesen egyetértek abban, hogy az, aki az ezen szakaszban körülirt büntettet, mert szerintem ez is bűntett, elköveti: 1000 frtig terjedhető büntetéssel is, mint mellékbüntetéssel sujtassék; de egyáltalában arra akarom a t. ház becses figyelmét felhivni, hogy ezen egész fejezetben a büntetések túlságosan enyhék és nem állanak arányban azon nagyon súlyos bűntettel, a mely ezen fejezetben körül van irva. Ezen fejezet mindig különbséget tesz abban: vájjon micsoda ügyben követtetik el, például hamis tanuzás vagy hamis eskü. Különbséget tesz a bűnvádi és a polgári ügyek közt, és itt a büntettek és kihágások közt, továbbá a polgári ügyekben a substratum összege szerint' tesz különbséget. Ezen megkülönböztetést részemről nem tartom a bűntény lényegében indokolhatónak. Az ezen fejezetben körülirt bűntények lényege nem az, hogy valaki hamis eskü vagy hamis tanuzás által kárt okoz; hanem abban fekszik a lényeg, hogy az illető megszegi azon kötelességét, a mely szerint az államnak, vagy az állami hatóságoknak igazat mondani tartozik. Az egész igazságszolgáltatás attól függ, hogy az állampolgárok a hatóságokkal és különösen a bíróságokkal szemben valót mondjanak, ha tanuzásra, vagy esküre felhivatnak. Ha e kötelességnek nem tesznek eleget, ha hamis tanuzást, vagy hamis esküt tesznek le: nemcsak az illetőt sértik, a kinek terhére vagy kárára letették azt, hanem megszegik azon kötelességüket, melylyel az állam iránt tartoznak. És mondom, hogy az államnak azon joga, a mely szertnt megkövetelheti az állampolgároktól, hogy előtte igazat mondjanak, oly lényeges alaposzlopa az igazságszolgáltatásnak, hogy annak megszegését oly enyhe büntetésekkel, mint itt felsorolva vannak, megtorolni nem lehet. T. ház ! Ezen fejezetben nagyon sok eset fordul elő, midőn a hamis eskü és hamis tanuzás csak vétség-