Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 19 A felségsértésnél a hűtlenségnél és a lázitásnál eddig az volt az irányadó szabály : „qui se evidenter contra statum publicum erigit;" de különben a A sajtószabadságot korlátozó szólásszabadság ellenében más, mint a székszértés büntetése nem is rendelkezések. volt. Azonban legyen szabad, tisztelt ház, egy kissé részletesebben nyilatkoznom a törvényjavaslatnak a sajtószabadságra vonatkozó büntetéstételeiröl. 5—10 évig tartó fogságbüntetés van kiszabva a felségsértés és hűtlenség esetére, ha erre egyenes felhivás intéztetik, s a bűn tettleg elkövettetik. Öt évi maximum van kiszabva azon esetre, ha e felhivás folytán a bűntett nem követtetett el. Ily magas büntetést a sajtóvétségek ellen sem a kísérlet, sem a felbujtás ürügye alatt nem vélek indokolhatónak. Nem a kísérlet ürügye alatt, mert nézetem szerint a sajtó utján elkövetett felhivás nem képezheti a bűntény elkövetésének valódi megkezdését; de nem felbujtás űrügye alatt sem: mert azt hiszem, hogy egészen más dolog, ha én. nyilvánosan intézek valamely bün elkövetésére felhívást az ország öszszes közönségéhez és egészen más hatása van, hogy ha különösen egyes személyhez intézem a felhívást, vagy gyakorlok hatást, mint pl. ha valaki szóval, gyűlésben, vagy sajtó utján felhívja a közönséget arra, hogy ölje meg ezt, vagy azt a ministert, mert annak működése veszélyt és kárt hoz a hazára. Ugyan kérem, lehet-e ezt annyira bűntársnak tekinteni, mint azt, a ki felbérel valakit pénzen, vagy fenyegetés által rábírja, hogy szúrja le valahol a ministert. Azt hiszem, hogy a felbujtásnak ezen két neme egészen különböző; azt hiszem, hogy ugy a kísérlet, mint a felbujtás, ha a sajtó utján követtetik el, egészen különleges nemét igényli a beszámításnak, és ha már benfoglaltatik a büntetőtörvényben, egészen különleges intézkedéseket kivan; de mindenesetre indokolva van a körülményeknél fogva az, hogy sokkal enyhébb büntetés alá vonassék. A törvényjavaslatnak a sajtóvétségre vonatkozó ezen részei hasonlithatlanul szigorúbbak, mint az 1848: XVIII. t.-cz. Mit mond ezen törvény? A felségsértési és hütlenségi esetek némelyikében a legnagyobb büntetés hat évi fogság és 3000 frtnyi bírság, más esetekben négy évi fogság és 2000 frt bírság, ugy hogy a minimum, mely e javaslatban a sajtóvétségekre felvétetik, vetekedik azon maximummal, melyet az 1848. törvény e sajtóvétségre nézve megállapít. És ott van azon nagyfontosságú körülmény, hogy az 1848-ki törvényben nincs minimum, a biró nincs korlátozva abban, hogy a körülményeket mérlegelve, enyhébben szabja ki a büntetést. De még azon körülmény is hozzájárul, hogy az 1848-iki törvényben semmi különbség nincs téve a közt: vajon követi-e a felhívást a bün elkövetése vagy sem. Igaz, hogy az 1848-diki törvény a sajtóvétségre pénzbüntetést is szab, de itt nagyon ellensúlyozva van ez azzal, hogy a jelen törvényjavaslatban a politikai jogok elvesztése is foglaltatik, a mi némely esetben sokkal súlyosabb büntetés, mint a pénzbüntetés. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De különösen roppant különbség van, t. ház, a lázadás és a lázadásra való felhivás tekintetében. Mit mond erre vonatkozólag a jelen törvényjavaslat? A 158. §. azt mondja: „A ki a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott bűntett" — t. i. lázítás „elkövetésére a 134. §-ban kijelölt módon" — t. i. „felszólalás vagy sajtó utján" — felhívást intéz vagy terjeszt, ha a bűntett annak folytán követtetett el, vagy kiséreltetett meg: „mint felbujtó büntetendő"; és miután a 71. §. azt mondja, hogy a felbujtó a tettessel egyenlően büntetendő: ebből az következik, hogy a ki lázadásra tesz felhívást közzé a sajtóban és ezen felhívást a bűntett elkövetése is követi, 10-töl 15 évig terjedhető fogsággal büntetendő, tehát még súlyosabban bűntettetik, mint a felségsértés vagy hűtlenség. Mit mond erre az 1848-diki törvény? A lázadásra való egyenes felhivás legmagasabb büntetése két év és ezer forint birság. Hogy e szerint roppant különbség van az 1848-i törvények és ezen törvényjavaslat közt, ezt, ugy hiszem, bővebben magyarázni nem szükséges. Mennyivel szigorúbb ezen törvényjavaslat annál az 1848-i sajtótörvénynél, a mely hogy drákói szigorú, általában el van ismerve, valamint az is, hogy 3* li