Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
20 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. a sajtótörvény az 1848-i törvényeknek egy valóságos foltját képezi, erre nézve tisztában, van régóta a közvélemény. És most már azt kérdem, t. ház, hogy hát mi szükségünk van nekünk arra, hogy ekként korlátozzuk hazánkban a sajtó-szabadságot ? Jól tudom én azt, hogy e házban sokan ingerültek a jelenlegi sajtószabadsági viszonyok ellen, és én nem tagadom, hogy a személyes bántalmak a polémiákban valóban igen gyakran túlságba mennek. De, t. ház midőn ily hosszú időre szóló, és ily nagyfontosságú törvénynek megalkotásáról van szó, akkor az efféle ingerült hangulatnak engedni nem szabad; hanem higgadtan, objective kell mérlegelni a tárgyat. Nem szabad elfelejtkeznünk azon eminens szolgálatokról, melyet a sajtó a szabadság és közmivelödés ügyében tenni hivatva van és valósággal tett is hazánkban, daczára azon gyarlóságoknak, melyeket részéről tapasztalunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vigyázzunk, t. ház, hogy midőn ezen gyarlóságok ellen orvoslatot keresünk, a gyermeket ne öntsük ki a lürdövel. Méltóztassanak elhinni, hogy hazánknak sajátságos szomorú viszonyai közt a sajtószabadságban van egyedüli reménye a szabadság és a közmivelödés érdekében. Ha mi most megijedve azon pillanatnyi kellemetlen benyomásoktól, melyeket a sajtószabadság bizonyos tekintetben okozott; ha arra engedjük magunkat elragadtatni, hogy magunk fosszuk meg magunkat a sajtószabadságtól, a 48-i törvények legbecsesebb vívmányától, akkor t. ház, be fog teljesedni Jenischnek hazánkra mondott nehéz szava: Hungária esf jugi impatiens, libertatis incapax. A szabadelvű párt körében széltében hangoztatják azt, hogy el kell törülni az esküdtszékeket a sajtóvétségekre nézve; én megengedem, hogy az esküdtszékek bizonyos tekintetben visszatükrözik azon elfogultságot, a mely személyes bántalmak irányában létrejött; de méltóztassanak elhinni azt, hogy ha az esküdtszékek felmentik a vádlottakat ott, a hol nem kellene felmenteni: ennek oka igen gyakran abban rejlik, hogy a mostani sajtótörvények túlszigorúak, (Igaz! Igaz!) és az esküdtek nem tartják lelkiismeretükkel megegyezhetönek azt, hogy ily súlyos büntetések kiszabásával sújtsák a vádlottat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mi szűkségünk van nekünk, t. ház, egyátalában arra, hogy ily szigorú büntetéseket szabjunk politikai vétségekre ? Nem kellene soha elfelejteni azt, hogy milyen azon államhatalomnak valódi természete, a melynek kezébe ily büntető jogot adunk; nem volna szabad soha elfelejteni, hogy Magyarország állami hatalmának természete egészen más, mint egy oly országé, mely valóban önálló és független; nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk, a magyar államnak reális valódi hatalma Bécsben van, sokszor idegen, ellenséges befolyás alatt áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen befolyásnak adnak tehát fegyvert kezébe akkor, midőn ennyire akarják fölemelni a büntetéseket. Azt méltóztatnak mondani, hogy lehet a mi büntető codexünk akár szelid, akár szigorú, ha forradalmi idők következnek be és ha legyőzetünk, és ha arról a részről megtorlásnak vagyunk kitéve: akkor a mi codexünket nem fogják respectálni, majd csinál azon hatalom magának saját codexet. Igaz: és a Karaffa és Haynau büntetőeljárás, a megkegyelmezés „auf Pulver und Blei", még igen élénk emlékezetűnkben van. De nem ilyen esetekről van szó akkor, midőn codexet csinálunk, hanem normális állapotokról. És igen jól tudjuk, hogy azon hatalomnak igen sokszor vannak itt bent az országban is saját honosink közt csatlósai, a kik a törvényekkel ellenünk visszaélni készek és hajlandók. (Ugy van: a szélső baloldalon.) Nem akarok szólani a Martinovics-ügyről, hanem méltóztassék visszaemlékezni a Wesselényi, Kossuth és az ifjak perére; nem valódi hazaellenes dolgot és nem a legnagyobb fonákságot követjük-e el akkor, ha önkényt adjuk kezébe ezen hatalomnak a fegyvert, hogy annál jobban dühösködhessék ellenünk az idegen ellenséges befolyás és az annak szolgálatába szegődött szolgalelkűség. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
