Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

163 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A törvényjavaslat első szövegében (I. mj. 170. §.) felvétetett a nyilvánosság tüzetesebb meghatározására vonatkozó intézkedés; de ez is negatív alakú lévén, nem azt jelentette ki: hogy mi képez nyilvános közzétételt? hanem csak azt: hogy mely közzététel nem tekintetik nyilvánosnak? Annak megállapítása tehát, hogy mi tekintetik nyilvános közzétételnek, az első javaslat 170. §-a szerint is, csupán következtetés utján „a contrario" lenne elérhető. A módosított szövegben elhagyatott ezen dispositio, mert kimerítő meghatározást nem nyújt, és így a határozmány a czél mögött maradna. A hol ezen szó „nyilvános" használtatik a törvényben: ott mindenütt, nemcsak a titkos, hanem a „magán" fogalma is ki van zárva. A nyilvánosság nem mindig függ a helytől; sőt nyilvános helyen, például uton történhetik valami, a mi azért, mert senki sincs, vagy csak 2—3 ember van jelen: a nyilvánosság eriteriumát nélkülözi. Az átalános meghatározást nélkülözhetővé teszi a 167. §. szövege, mely a szóbeli közlésre követeli, hogy a „gyülekezetben nyilvánosan" történjékA gyülekezet tehát már maga kifejezi a nyilvánosságot; de azonkívül megmondja még a szöveg, hogy nem elég, hogy a nyilatkozat a gyülekezetben ejtetett legyen ki, mert a gyülekezetben két vagy három szomszéd közt folytatott magánbeszélgetés, vagy az ezekhez intézett felhívás nem tekinthető nyilvánosnak. A mi pedig az irás vagy nyomtatvány terjesztését, illetőleg közzétételét illeti: alig lehet föltételezni, hogy csupán az azokkal való közlést, a kikkel a közlő családi vagy baráti vagy üzleti viszonyban áll, nyilvánosnak fogja tekinteni a bíróság. Erre vonatkozólag gyakorlatunkban sem merült fel panasz. A fődolog, mely az első szöveg 170. §-nak elhagyására nézve irányadó volt, az, hogy ez által nem merittetik ki a kérdés. Különösen a „terjesztést" illetőleg nincs megmondva, s nem határozható meg: hány példánynak idegenekhez való küldése felel meg a nyilvánosságnak, s képez terjesztést? Ot vagy hat példány szétküldése, habár azok nem intéztetnek baráti vagy családi viszonyban levőkhöz : meg nem felel még a terjesztés eszméjének akként, hogy ezzel a nyilvánosság is jellemeztessék. Tiz, husz vagy száz példányban kell-e tehát valamely lázító iratot szét küldeni, hogy a felhívás, a lázítás nyilvános legyen? ezt nem határozhatja meg a törvény. A megállapítás tehát azon körvonalok között, melyeket a törvényben használt szavak értelme von s tüz a bíró elé : a concret esetekben ez utóbbira bízandó. \2] A képviselőház tárgyalása (a VI. fej. átalánosságban.) (i877. decz. 1. ülés.) Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 169 — 170. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a VI. fejezet czímét) Várady Gábor: T. ház! Nekem leginkább a 173. §-ra van kifogásom és észrevételem; (Halljuk!) de mert ezen 173. §-ban a bűntény elkövetésének mikéntjére nézve a 171. §-ra történik hivatkozás, és mert a 172. §-ban is említtetik azon „izgatás" kifejezés, mely kifejezésre nekem észrevételem és aggodalmam van : azt hiszem, helyesebben teszem, ha már itt a fejezet kezdetén szólalok föl. Miután én óhajtom, hogy a 173. §. a jogügyi bizottsághoz utasittassék vissza ujabb tárgyalás és szövegezés végett, talán czélszcriicn