Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I—i74. §§. 167 kifejeztetett, 1. fent I. k. 34. 1.), a cornplicitas elvétől és folyományaitól eltéröleg, az 1848: XVIII. törv. cz. 13. és 33. §§. elve érintetlen marad : bátran állíthatjuk, hogy az eszme szabad közlésének joga, és e jog területe tekintetében a mi javaslatunk nem marad bármelyik európai nemzet hasonló tárgyú törvénye mögött. Ha LAURENT, vonatkozólag a belga alkotmánynak 18-ik czikkére, mely a sajtó utján elkövetett bűntett vagy vétség esetére a fokozatos felelősséget állapítja meg, joggal mondhatja e büszke szavakat: „Cetté disposition établielalibertédela pressesurdesbases plus larges et plus liberales, que dans aucun autre pays de l'Europe. La Belgique peut etre fiére, de marcher sous ce ropport á la téte des nations ci vili és" és ha ezt joggal mondhatta a legszabadelvübb irók egyike a belga törvényről: úgy mi bátran állithatjuk, hogy javaslatunk összefüggésben fennálló sajtótörvényünk emiitett szakaszaival, nemcsak hogy egyikét sem nélkülözi azon intézkedéseknek, melyek Belgium büszkeségét képezik, hanem a szabadság területének kijelölésében tágabb, a repressio területét illetőleg pedig szűkebb, mint a belga törvény. De összehasonlítva a törvényjavaslat VI. fejezetét az 1848: XVIII. t. czikkel: ehhez képest is szűkebbnek fog mutatkozni a büntetés alá vont visszaélések területe ; szorosabban körvonalozottnak a bűntett tényálladéka, s több tekintetben enyhébbnek a visszaélések büntetése. Az 1848:XVIII. t. cz. 3. §-a hiányzik a jelen fejezetből; a 4. §-nak azon kitétele, mely szerint a bűntett tényálladékát képezi, ha valaki „a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázit" szorosabban van körülírva az által, hogy a jelen törvényjavaslat nem a felsöséget mint olyant veszi a bűntett objectumául: hanem csupán a törvény s kormány „kötelez ő," vagy a hatóságnak, illetékessége körében kiadott rendeleteit, illetőleg „meghagyásai t." A felsőség iránti puszta engedetlenség, melyben az 1848: XVIII. t. cz. a büntetendő cselekmény objectumát látja, egészen más, mint az, a miről a törvényjavaslat szól; amaz sokkal tágabb, mint a törvényjavaslat 168. §-ának constitutiv eleme. És ezen sokkal szorosabb értelmezésű cselekmény büntetésének maximumát 4 évi fogházról és 2000 frt pénzbüntetésről: 2 évig terjedhető államfogházra és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetésre szállította le a jelen törvényjavaslat. A büntetendő cselekmények helyes graduatiója szempontjából: a „király személye elleni sértés" megkülönböztettetett, a király személyének sérthetetlensége elleni „kikelés"-töl, illetőleg a sérthetlenség elvének nyilvános megtámadásától; s mig az 1848: XVIII. t. czikk 7. §-a szerint mindkét eset 6 évig terjedhető fogsággal és 3000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik: addig a jelen javaslat 170. §-a 5 évig terjedhető államfogházzal bünteti ugyan azt, a ki a király sérthetlenségét megtámadja: de a felség személyének, habár nyilvános, habár sajtó utján elkövetett megsértése ellen, a 138. §. csak 2 évig terjedhető államfogházat állapit meg. Az egész fejezet a nyilvánossággal való visszaélést tárgyazván, nem volt mellőzhető az a kérdés: vájjon meghatároztassék külön rendelkezés által a törvényjavaslatban, hogy mi tekintetik nyilvános közlésnek? vagy pedig az ennek léte vagy nem léte fölötti határozat, mindenik concret esetben a biró cognitiojának hagyassék fenn?
