Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. V. Fejezet. A hatóságok, országgyűlési tagok stb. elleni erőszak. —i65—166. §§. 155 Madarász József: T. ház .' Előbb Csatár Zsigmond képviselő urnák' az 5. fejezetre nézve beadott azon indítványa, hogy utasíttassák vissza az igazságügyi bizottsághoz bővebb megfontolás végett, elvettetett. Daczára ennek, én a 165. §-nál kötelességemnek tartom azon indítványt beterjeszteni, hogy ezen 165. §. utasittassék vissza az igazságügyi bizottsághoz bővebb megfontolás végett. Jól tudom, hogy nem volna helyes jogilag helybenhagyni a képviselőháznak vagy törvényhozásnak, a hatóságoknak rendeletei iránti ellenszegülést. De én ugy találom, hogy az igen t. előadó ur legalább az én aggályomat nem oszlatta el Csatár Zsigmond képviselő ur fölszólalásának azon részére nézve, melyben előadta a rendkívüli veszélylyel járó eseteket. Vegyük például azon esetet, melyet ö emiitett. Tagadhatatlan, hogy ott a hatóság közege egy rendeletet kapott, melyet neki létesitni kötelessége volt. Tagadhatatlan, hogy ott az előadás szerint Csongrád városának majdnem Összes lakossága e rendelet végrehajtásának ellene szegült. En nem óhajtom, hogy törvényesíttessék az ellenszegülés, hanem bizony képviselői kötelességemnek tartom, hogy kérjem a házat ez eset bővebb megfontolására. En óhajtanám, vajha a hatóságok sohase rendelnének olyat, a mi a polgárok összességének jóllétével ellenkezik. De valljuk meg őszintén, néha rendkívüli veszélyek, például vizáradás eseteiben kártékonyán hatna a hatóság rendeleteinek teljesítése, holott jótékonyan hat a községek által természetszerűleg átérzett — nem lehet máskép kifejeznem, — ellenszegülés, a mennyiben a hatóságok rendeleteit nem engedik megtörténni, sőt azzal ellenkezőt tesznek, s ez által mentenek meg egész vidékeket a vizáradás veszélyeitől. Mint emiitettem, nem kívánom az ellenszegülést menteni; de azt óhajtom, hogy az igazságügyi bizottság vegye fontolóra, hogy a veszély ily rendkívüli eseteiben nem volna-e kivételes intézkedésnek helye. Azért a következő indítványt terjesztem elő: „a 165. §. utasittassék vissza az igazságügyi bizottsághoz a végett, hogy rendkívüli veszélyek eseteit is fontolóra vegye, vájjon nem kívánnak-e azok kivételt?" Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositványt). Csemegi Károly államtitkár: T. ház! Ennek a §-nak tartalma, tárgyi tényálladéka, és feltételei igen bő megfontolás, hosszú vita tárgyát képezték a jogügyi bizottságban. De ennek a vitának tartama sokkal hosszabb, sokkal régibb, mint ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése, vagy a jogügyi bizottság tárgyalásai. Magában foglalja a „jus resistendi" kérdését: van-e joga az egyes polgárnak vagy tömegeknek az általok nem helyeslett hatósági intézkedés ellen eröszakot használni, a hatóságot erőszakkal kényszeríteni, hogy ezt tehesse, egyáltalában a hatósági intézkedések ellen az egyénnek saját maga véleménye szerint a czélszerüség szempontjából eröszakot használni. Hát kérem, a mi jogügyi bizottságunk is, mint valamennyi öt megelőző más országok jogügyi bizottságai és törvényhozásai arra a meggyőződésre jutottak, hogy bizony a mit a t. képviselő ur is nagyon nyíltan kifejezett, hogy a jogot az erőszakoskodásra a hatóság ellen decretálni nem lehet. m Azt méltóztatott mondani, hogy vétessenek figyelembe a rendkívüli esetek, a rendkívüli veszélyek. Hát kérem, rendkívüli veszély volt, a mit a t. képviselő ur bizonyosan tudni fog, Zemplén megyében és azon vidéken, a hol a cholera idejében a hatóságok részéről gyakorolni kezdett kényszerítő rendszabályok ellenszegülést eredményeztek a hatóság ellen, mert a köznép abban a tévhitben tartatott, hogy a cholerát az urak terjesztik, s ellene szegültek azon óv- és gyógyszerek alkalmazásának, melyeket a hatóság megrendelt arra, hogy ezen irtózatos nyavalya elhárittassék. Méltóztatik figyelembe venni az ily esetet? Hisz épen akkor a rendkívüli veszély idejében áll elő leginkább annak a szüksége, hogy a hatóság által megfontolt, befolyásoktól ment, higgadt, nyugodt, tudományon alapuló intézkedései meg ne hiusittassanak, s meg 20*