Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

148 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. mert mi abban meggátoljuk. Ezen képviselő vagy kénytelen lesz ezen hordárokat kidobni, és aztán — egy újabbi esetre hivatkozom — talán a hatóságok elleni eröszakot követne el; vagy kénytelen lesz otthon maradni és akkor megbénítva lesz alkotmányos jogának gyakorlatában. Ezen merénylet, mely a képviselő ellen elkövettetett, csakis mint egyszerű vétség a XXII. fejezet 323. §-ának oltalma alá jönne és három hóig terjedhető fogságot eredményezne. Ezt nem tartom elégségesnek. De vegyünk más esetet. Az illető képviselő nincs otthon lakásában, reggeli sétát tesz a városligetben, oda jön egy vagy két egyén, mondjuk hordár, letartóztatja és nem engedi, hogy az országgyűlésbe menjen. Itt már a magánlaknak sértése sem forog fen s ebben az esetben én részemről nem tudnám, hogyan lehetne a mi javaslatunk szerint ezen merényletért azt büntetni, a ki egy képviselőt hivatásának szabad gyakorlatában, kötelességének teljesítésében gátolta. T. ház! Ha már azt, ki egy megyei bizottsági tagot, vagy egy egyszerű csőszt, éjjeli őrt akadályoz hivatásának teljesítésében, mint büntettet elkövetőt, a 165. §-nak rendelkezése szerint három évig terjedhető börtönnel bűntetjük: méginkább kívánatos volna az, hogy a ki egy képviselőt gátol hivatásának teljesítésében, necsak mint vétséget elkövető büntettessék egy pár hónapi fogsággal, holott most egyátalában nem büntettethetik az illető azon esetben, ha pl. nem forog fen azon eset, hogy magán lakásba tört be. A mi törvényjavaslatunk t. i. nem tartalmaz oly átalános fogalmat, a melyet a büntető tudomány crimen vis generálisnak nevez, az erőszaknak gyakorlata, a kényszer alkalmazása nálunk, mint olyan még nem bűntett, és azzá csak akkor lesz, ha más külön feltételek megvannak hozzá, holott minden más törvény ezen kényszergyakorlatot, mint vis-t már generaliter büntetési tételek alá helyezte. Ha megvolna nálunk is ezen vis generális, ezen „Nöthigung"nak a fogalma, legalább ezen dispositiónál fogva oltalmazni lehetne a képviselőt; ámbár azt hiszem, hogy nemcsak közönséges oltalom alá, hanem nagyon részletes, nagyon szabatosan körvonalozott szigorú oltalom alá kellene helyezni a képviselőt. En azt hiszem, t. ház, nemcsak az ellenzéket, de a többséget is, átalában, magát a házat megilletné, hogy ezen esetet komoly és tüzetes figyelemmel latolgassa. Ez iránti indítványomat csak egyszerűen bátor vagyok beadni, kérve a t. házat, hogy miután az nemcsak az ellenzéknek, hanem a többségnek is szól, már a maga érdekében is méltóztassék elfogadni indítványomat, mely a 162. §. után mint új és a IV. fejezetnek utolsó §-a volnál felveendő. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Indítvány. A magyar büntetötörvénykönyvi javaslat 1G2. §-a után új §-nak felveendő: A ki az országgyűlés vagy a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok valamelyik tagját erőszakkal, vagy veszélyes fenyegetéssel, hivatásának szabad gyakorlatában és különösen abban akadályozza, hogy a gyűlés helyére mehessen és szavazhasson : öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha e bűntett több ember csoportosulása mellett, vagy közhivatalnok által követtetett el, 5 évtől io évig terjedhető börtön alkalmazandó. Ezen §. eseteiben hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése kimondandó. A későbbi szakaszok sorszámai e szerint változnak. Zay Adolf: T. ház! Csak még egy pár szót kell mondanom ezen indítványom szövegezésének magyarázására, illetőleg indokolására, t. i. én ezen §-ban nemcsak a magyar országgyűlésnek, tehát ugy a főrendiház, mint a képviselőháznak bármely tagját, hanem — és ezt szükségesnek tartottam — felvettem ide a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjait is, még pedig mind a két bizottságéit. T. ház ! Ha a velünk ugyanazon uralkodó alatt levő másik államnak delegatiója hozzánk jön Magyarország területére, Magyarország fővárosába, már a vendégjog megkívánja tőlünk, hogy az osztrák delegatiót ugy őrizzük, ugy a mi törvényeink oltalma alá helyezzük, mint a mi delegátiónkat; és ezt viszonlagosan követelhetjük a lajthántúliaktól,