Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

112 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. erőt jogos indok nélkül alkalmazza vagy beavatkozásra felhívja". Ha tehát a hivatalnok e tekintetben jogtalanul járt el, nem úgy járt el, a mint neki el kell járni: akkor hivatali büntettet követ el és a szerint fog lakolni. A mi a büntetés súlyát illeti, szabad legyen még egyszer ismételnem, a mit már egyszer mondtam, hogy a 92. §. számos és nyomós enyhitö körülményeknél fogva, felhatalmazza a birót a büntetés rendkívüli enyhítésére: ez esetben tehát leszállíthatja a minimumra, tudjuk pedig, hogy az államfogház minimuma egy nap; itt tehát nem lehet tartani a túlszigortól. Ezen törvényjavaslat általános részében, — ha a t. ház tagjai azt kellő figyelemre méltatták, — egyrészt ugyan a bűntett súlyának megfelelő büntetési minimum ki van mondva, de a bírónak az enyhitö körülményeket tekintetbe lehet vennie, és oly enyhítéssel lehet élnie, mint bárhol a világon. Én tehát úgy hiszem, hogy ezen fejezetnek átdolgozása nem szükséges, és azért ajánlom az indítványnak visszautasítását. (Helyeslés a középen.) Zay Adolf: T. képviselőház! Az első indítványozó ur indítványához már azért sem járulhatok hozzá, mert nem helyeselhetem azon indokokat, melyek mellett azt előterjesztette. Ha ezen indokolás nélkül, ugy mint Irányi Dániel t. képviselő ur javasolta volna a visszautasítást: hozzá járultam volna és azért kijelentem már itt is, hogy Irányi t. képviselőtársam indítványához részemről hozzá járulok. Az első indítványozó úrral azért sem érthetek egyet, mert két lényeges részben szerintem téves nézetben van. Az indítványozó ur ugyanis a lázadás fogalmát abban keresi, hogy az hatóság elleni ellenszegülés legyen. Én sokkal mélyebben akarom keresni ezen fogalom lényegét, nem a hatóság, hanem az állami közrend, fontos állami és társadalmi intézmények, erőszakos, talán fegyveres háborgatásában és annál fogva azt, mit a t. képviselő ur helytelenít t. i. a 153. §. felvételét, helyesnek és indokoltnak találom. A második, a miben nem érthetek egyet a t. képviselő úrral, az: hogy a toborzás önálló bűntény, crimen sui generis. Erre felelte az államtitkár ur, hogy lehet ezt egy külön névvel megjelölni, de mindenesetre ezen fejezet keretébe tartozik. T. ház, a miért én Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát elfogadom, és azon esetre, ha ö nem tette volna, részemről tenném azt, az indok az: mivel én ezen fejezetben nélkülözöm a teendő különböztetést két nagyon különböző dolog közt: azon bűntény közt, melyet máshol Aufstand-nak neveznek s azon bűntény közt, melyeket Aufruhr-nak mondanak. A kettő közötti lényeges különbség abban áll, hogy az csak csoportosulásból áll. mig a másikhoz már hozzájárul a fegyveres ellenszegülés. Ezen különbség lényeges és azért úgy az osztrák javaslat, mint a német birodalmi törvénykönyv nagy figyelemmel voltak ezen különbségre. Mi nem teszszük ezen különbséget. Mi már az egyszerű csoportosulást ugy büntetjük, mint erőszakos vagy fegyveres ellenszegülést. Ezt részemről nem tartom helyesnek, nem tarthatnám annál kevésbbé, mert azon büntetésnemek, melyek a 152. §. utolsó bekezdésében benfoglalvák, a mint Vidliczkay t- képviselő ur helyesen kiemelte, túlszigoruak. Sem Ausztriában, sem a német birodalomban nem büntetik oly szigorúan ezen bűntetteket, mint nálunk szándékoltatik. Ugy Ausztriában, mint a német birodalomban a legenyhébb büntetési tétel ezen bűntényre hat havi fogház, holott nálunk 10 évi állami fogház inditványoztatik; ez, ugy hiszem, mégis lényeges külömbség. Azon czélból, hogy minálunk is tétessék külömbség az egyszerű csoportosulás és fegyveres erőszakos ellenszegülés közt, ugy mint más törvényhozásoknál tétetett és a