Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i52—162. §§. 111 ministeri utasításba tartozik. Ha a t. képviselő ur visszaemlékezik e törvény egynémely rendelkezésére, például arra, hogy a fogolynak egy vagy két órai szabad mozgás engedtessék; ha megfontolja, hogy mennyire kevésbé fontos az államra nézve az, hogy a foglyok rövidebb vagy hosszabb ideig járkálhassanak : akkor lehetetlen, hogy azt kívánja, hogy a törvényből kihagyassék az, a mi a büntettet tulajdonkép bűntetté teszi, t. i. az ellenszegülés ; már pedig ellenszegülés csakis akkor képzelhető, hogy ha a csoportosulás eloszlásra felhivatott. A t. képviselő ur bizonyosan ismeri az angol riot actot; tudja, hogy mielőtt a sokaság szétoszlásra 3-szor felszólittatnék, sem a polgári hatóságnak, sem a katonaságnak fegyveres erővel közbelépni nem szabad. Ez pedig törvény s nem ministeri rendelet. En tehát, t. ház, gondolom, hogy mi egyikét a legfontosabb rendelkezéseknek hagynók ki ezen fejezetből (Elénk helyeslés), ha meg nem határoznók azt, hogy a közhatóság vagy katonaság, mielőtt fegyvert használ, a csoportosulást eloszlásra kellőkép felszólítsa. (Helyeslés.) Nem fogok, t. ház, a többi szakaszok bírálatába bocsátkozni, az eddigiek is, ugy hiszem, elegendők arra, hogy meggyőzzék önöket, miszerint e fejezetnek átdolgozása mulhatlanul szükséges; szükséges a jogtudomány, szükséges az alkotmányos jog, szükséges az egyéni jog szempontjából. Ugyanazért, mellőzve Vidliczkay t. képviselőtársamnak kissé tágabb módositványát, részemről arra kérem a t. házat, hogy a jelen fejezetet átvizsgálás végett a jogügyi bizottsághoz visszautasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvas): Indítvány, beadja: Irányi Dániel. „A lázadásról szóló 4-ik fejezet az igazságügyi bizottsághoz átvizsgálás végett visszautasittatik." Pauler Tivadar előadó: T. ház! Csak röviden akarok némelyekre felelni, a miket a t. előttem szólott megemlitett. Hogy ez a bűntett — tárgyát tekintve — egyike a legsúlyosabbaknak, azt senki kétségbe vonni nem fogja, a ki előtt az újabb európai történet ismeretes. Mik követtettek el a nemzetgyűlések és országgyűlések ellen csoportosuló tömegek által ? Kényszeríttetett a franczia convent — hogy csak egy példát idézzek — tagjai egy részének kiadására s igy a törvényhozó testület szabadságának megsemmisítésével olyanok elkövetésére, a mik különben sohasem történtek volna. Ezt mindnyájan tudjuk. Az országgyűlést, a bizottságokat, a kormányt tehát az erőszak ellen törvényesen biztositni kell. Az volt mondva itt a minap egy igen t, képviselőtársam által: minek ez Magyarországban, a melynek népe oly csendes, a mely arra nem is gondol, hogy ilyenfélék történhetnének, a miket pl. Párisban elkövettek a convent ellenében. Nem említette ugyan e példát, de arra czélozott. En azt hiszem, hogy azon nem kételkedik senki. De épen minél csendesebb, minél rendszeretöbb ezen nép, annál inkább meg kell óvni oly seductióktól, melyek az országra nézve oly veszélyesek és oly ádáz kovetkezésüek lehetnek. A büntetés különbözik a tényekhez képest. Tessék a többi szakaszt is átnézni és azokból meg méltóztatik győződni, hogy ahoz képest, a mint nagyobb vagy kisebb beszámítás alá eső bűncselekmények követtettek el, a büntetés is csekélyebb vagy nagyobb. Es a mi pedig a felszólításra való indítványt illeti, a 159. szakasz azt mondja, hogy: „ha a polgári vagy katonai hatóság felhívására az illetők szétmentek, akkor büntetlenek", így tehát azon felszólításnak meg kell történnie. Ha valamely tisztviselő ebbeli kötelességének nem tesz eleget, arra nézve is van a törvényjavaslat utolsó fejezetben sanctió. Itt ugyanis az van mondva: „A hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki a fegyveres