Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

110 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. egyszersmind hivatali bűntett is, az emiitett species tehát válfaja a hivatali büntettek genusának. Ily válfajok nagy számban fordulnak elö mindenik törvénykönyvben, s osztályoztatnak e's beosztatnak több alkatrészeik, jellemük szerint. Ez ellenvetésére^ nézve tehát csak kiegészítem a t. képviselő ur állítását, nem állok vele szemközt, nem czáfolom, söt tökéletesen igaza van: csakhogy abból, a mit ö állított, az következik, hogy helyesen vétetett be a törvényjavaslatba a jogtalan toborzás, mint a lázadásnak egyik esete. Azt méltóztatik mondani, hogy a büntetések rettenetesen súlyosak, s már azért is vissza kell utasítani a fejezetet a jogügyi bizottsághoz, hogy e rettenetes szigorú büntetést, 10 évi államfogházat, mint minimumot szüntesse meg (Helyeslés a baloldalon) es hozza méltóztatott tenni: hogy nincs a világon egyetlenegy törvény sem, mely ily szigorú lenne, a mely a lázadást 10 évi államfogház minimummal bünteti. No hát bocsásson meg a t. képviselő ur: van törvény, a mely igy bünteti; söt vannak törvények, a melyek sokkal szigorúbbak mint ez, söt vannak, melyek az első esetet, melyről a t. képviselő ur említést tesz: a felségsértés esetei közé veszik be. Már pedig köztudomásilag annak a büntetése szigorúbb, mint a mienké. Es nem minden ok nélkül vétetik a lázadás első esete felsegsértésnek; mert hisz az államhatalom egyik fötényezöjének az országgyűlésnek, az államkormánynak erőszak alá kerítése, az az állam alapintézményeinek megtámadását képezi. Ha tehát ez felségsértésnek vétetik, abban van ratio. De hogy ha felségsértésnek vétetik: akkor a büntetés azután nem 10 évi államfogház, hanem a felségsértés büntetése. Azt pedig nem kell ismételnem, hogy az sokkal szigorúbb, mint ez. E kérdést, t. ház, én nem akarom bővebben kifejteni; de azt hiszem, hogy pontonként iparkodtam legalább megczáfolni a t. képviselő ur állításait. Kérem, méltóztassék a határozati javaslatot mellőzni, s ezen fejezet részletes tárgyalásába bele venni. (Helyeslés.) Irányi Dániel : Nem szándékom az előttem szólott t. képviselő ur azon túlzásainak czáfolatába bocsátkozni, mintha Vidliczkay t. képviselőtársam az alkotmányt a maga biztosítékaitól akarta volna megfosztani az által, hogy a jelen szakasznak részint túlzásait, részint pedig helytelen szerkezetét a ház előtt kimutatta. Annál pedig egyebet az én t. képviselőtársam sem tett. Vidliczkay t. képviselő ur ugyanis korántsem akarta a lázadást büntetlennek declarálni. O azt azon jogi fogalmak szerint, melyek az alkotmányossággal megegyeztethetök, büntetendőnek mondotta; hanem helytelennek találta a szövegezést helytelennek a szerkezetet és túlszigorúnak a kiszabott büntetést. A mi a lázadás meghatározását, definitióját illeti, megengedem, hogy t. barátom tévedett, midőn azt állította, hogy lázadásnak maga a csoportosulás jellemeztetik a jelen szakaszban. Abban az előttem szólott t. államtitkárnak igaza van, hogy itt nem pusztán a csoportosulás, hanem az oly czélból történt csoportosulás rendeltetik büntettetni, a mely czélok a §-ban elösorolvák. De eltekintve attól, hogy véleményem szerint is a büntetés minimuma mindenesetre túlságos, e jelen szerkezet által a gonosz czélból ugyan, de pusztán csoportosulásban nyilatkozott tény nincsen megkülönböztetve attól, hogyha ezen csoportosulás túlmegy az összejövetelen és azon hatóságot, azon testületet valóban meg is támadja. Már pedig a t. képviselő ur meg fogja engedni, hogy a szándékot, bár gonosz legyen is az, annak tényleges végrehajtásától a törvényhozónak szigorúan meg kell különböztetni. Ezen §-ban pedig a megkülönböztetés nincs meg. Itt a puszta csoportosulás, melynek czélja az országgyűlésnek, vagy valamely hatóságnak megtámadása, ép oly szigorúan sujtatik, mint azon csoportosulás, mely a maga szándékát végre is hajtotta. A t. képviselő és államtitkár ur elismeri azt, hogy szükséges utasítást adni az iránt, hogy az ily csoportosulások, mielőtt fegyverrel szétszóratnának, eloszlásra hivassanak fel, ámde azt tartja, hogy az ily rendelkezés nem magába a törvénybe, hanem egy külön