Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)
72 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. ben veszélyeztessék a büntetés igazságos szigora : épen a rendkívüli esetekre lehet tágabb tért nyitni, s egy átalános szabály által megengedve a rendkívüli enyhitési jogot, a mérték meghatározásánál nagyobb befolyást engedni a biró belátásának. Ezen rendszer közvetítést képez az 1843-ik évben elfogadott csaknem korlátlan birói arbitrium és a föltétlenül határozott büntetési tételek között. A biró szabad arbitrálása meg van ugyan kötve a törvény által, de lehetővé van téve egyszersmind az is, hogy a büntetések kimérérésénél az igazságos mérték ne tévesztessék szem elöl. A netaláni túlságos enyhitési hajlam korlátozását találja egyrészről a 90. §. intézkedéseiben, de másrészről azon körülményben, hogy az idézett szakasz kivételes intézkedéseket tartalmazván, mindannyiszor, valahányszor ezen szakasz alapján, a rendszeres minimumon alul szállíttatik le a büntetés, az ítélet indokaiban külön kiemelendök azon körülmények, melyek által a biró a rendszer mellőzésére, s kivételesen ezen szakasz alkalmazására látta magát indíttatva. A rendkívüli enyhítés kiterjed a halál, valamint az életfogytig tartó szabadságbüntetésekre is; korlátozását azonban abban találja ezen engedély, hogy az ezek helyébe megállapítandó büntetés 15 évi tartamnál nem szállítható lejebb. Ezen a német törvénykönyv megállapításától eltérő, de a belgával és az olasz javaslattal megegyező intézkedés indokoltnak látszik az által; mert a legnagyobb büntettek is habár ritka esetekben, de mégis elkövettethetnek oly rendkívüli körülmények között, hogy a biró azon ítélete, melylyel a halált vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést kimondja: az igazságot és a közérzületet sértené. Ezen eshetőségtől az állam jól felfogott érdeke és a törvény tiszteletének szempontjából, meg kell menteni a bíróságot; különösen ha a szóbeli és nyilvános eljárás hozatik be, s a birói ítélet a tárgyaláson jelen volt és az egész esetet az arra befolyt minden körülménynyel ismerős hallgatóság előtt, nyilvánosan kihirdettetik. így például az előre eltökélt szándékból elkövetett gyilkosság kétségtelenül a legborzasztóbb bűntett, és igazságos is, hogy ennek büntetéséül halált állapit meg e törvény. De nem lehetö-e, s nem történt-e meg, hogy egy fiu, anyjának meggyalázóját, s a család végtelen szerencsétlenségének, sőt az atya halálának okozóját, „előre megfontolt szándékkal" megölte ? És nem sértené-e az emberiség, jog és igazság érzelmét, ha ily esetben a fiút halálra ítélné a biró ? A királyi kegyelem kétségtelenül módot nyújt a büntetés túlszigorának enyhítésére; de a helyes igazságügyi politika arra lesz irányozva mindig, hogy a Felség kegyelmét csak a legritkábban legyen szükséges felhívni, s hogy a jogérzet ne kényszeríttessék a birói ítélet igazságtalansága ellen, óvszernek és menedéknek keresésére. 6. A visszaesés. A törvényjavaslat nem tartalmaz külön fejezetet a visszaesésről, hanem a különös részben jelöli meg azon és az azokkal rokon bűntetteket és vétségeket, melyek, ha oly egyének által követtetnek el, kik e cselekmények egyike miatt már meg voltak büntetve, a rendes büntetés keretén fölüli súlyosabb büntetés alá esnek. Két methodus követhető a visszaesésre vonatkozó intézkedések megállapításánál. Vagy a törvény átalános részében vétetik fel egy külön fejezet, mely meghatározza a visszaesés fogalmát, eseteit és büntető következményeit; vagy a különös részben, az egyes büntetendő cselekményeknél határozza meg a törvény, hogy ezen vagy ehhez hasonló büntetendő cselekmény ismétlése esetében mennyiben változik vagy a cselekmény büntető természete, vagy a büntetés neme, vagy pedig a büntetés foka, esetleg annak csupán csak mértéke. Ez utóbbi módszert követi a német büntető törvénykönyv, és ez helyesebb is azon esetben: ha a másodszori, vagy harmadszori törvényszegés nem mindenik esetben tekintetik visszaesésnek, hanem csupán a tárgy és az indokok ugyanazonossága, vagy hasonlatossága vétetik a visszaesés tényező eleméül. A jelen törvényjavaslat nem az általános, hanem a speciális visszaesés elvét fogadta el, és ebben megegyez az 1843-ik évi törvényjavaslat elvével, mely szintén csak a bizonyos egynemű, vagy hasonló bűntettek között állapítja meg a visszaesést. Az elv helvessége kitűnik a következőkből :
