Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. E) A büntetési tételek. 67 abból áll, hogy a nép annak ismeretére jur, hogy az, a ki e vagy ama tiltott cselekményt elköveti, ezen vagy azon előre meghatározott büntetéssel fog büntettetni. Ezen czél meghiúsul és teljesen elenyészik, ha megközelitöleg sem tudható, hogy mely büntetés éri e vagy ama bűntettnek elkövetőjét; ha, mint a felemiitett példa mutatja, az atyagyilkosság büntetése, az életfogytig tartó fegyház és a néhány órányi elzárás között változhat. Másodszor azért, mert nem áll az, hogy a bűntett objectiv ismérve egymagában semmitéle alapul sem szolgálhatna a büntetés meghatározására. A bűntett qualitativ bűnösséget felismeri a törvényhozó azon objectum szerint, mely ellen az elkövettetik; például az állam, az élet, a testi épség, vagy a becsület elleni bűntett; továbbá a veszély azon foka szerint, a mely ily cselekmény által rendszerint okoztatik; vagy a kár nagysága szerint, mely abból következett. Ehhez képest igen is képesítve van a törvényhozó, az igazságos retributio által kijelölt arányos büntetést meghatározni. Az objectiv minőségnek és ismérvnek kell lenni az elhatározónak, s rendszerint a megállapitónak; az ez által meghatározott arányt és mértéket módosíthatják a subjectiv szempontok s a törvénynek gondoskodnia kell arról is, hogy ezek érvényesülésére is elegendő tér legyen a büntetések maximuma és minimuma között; de ez még nem teszi szükségessé a minimum teljes elhagyását, hanem csakis a határoknak oly kitűzését, hogy azok között az igazságos megtorlás eszközöltessék. Harmadszor nem fogadtatott el azért, mert a bírónak a büntetések kimérésében adott korlátlanság önkényre vezet, s azon veszélyt eredményezi, hogy a bűntett minősége és a tettes individualitása helyett, a biró individualitása képezi a büntetés meghatározásának legfőbb tényező elemét. A biró ugyanis nem levén szabályokhoz kötve, könnyen indittathatik a patriarchális könyörületességre; a túlságos tekintet a bűntettes korára, helyzetére, családjára és még egyéb körülményekre — például emberölés esetében a megöltnek erkölcstelen életére, minden erejétől megfoszthatják a büntető igazságot, s a törvénynek az igazság és közérdeken alapuló vezérszempontja, a bírónak egyéni hajlama és természete által sarkaiból emeltetik ki. A minimum mellőzését nem fogadta el a tudomány, s nem fogadták el a törvényhozások sem. Mittermaier kétségtelenül azok közé tartozik, a kik az emberiségnek tett nagy szolgálatokban lefolyt élet eredménydus harczát küzdötték a büntetések túlszigora ellen; s mégis épen a büntetések meghatározásáról irt jeles értekezésében azt mondja: „Das übertriebene Streben, sich alle möglichen milden Falle vorzustellen und darnach ein sehr niedriges Minimum zu drohen, konnte leicht dazu führen, dass ein so weiter Raum zwischen dem gedrohten Minimum und Maximum gesetzt würde, welcher die Richter, die geneigt waren, im Zweifel die mildesten Strafen anzuwenden, dazu brachte, durch unverhaltnissmassig milde Strafurtheile die Forderungen bürgerlicher Sicherheit zu gefahrden." Ha ez áll azon esetben, melyben mindenik büntetendő cselekmény büntetése maximum és minimum szerint meghatároztatik, s csupán a minimum meghatározásánál követtetik el a hiba, hogy az a rendkívül ritka esetekben előforduló különös enyhítő viszonyokat tartva szem előtt, ezekre való tekintettel igen alacsony mérvben határoztatik meg: mennyivel inkább kell állania az esetben, ha mint az 1843-ik évi javaslatban, minimum egyátalán nem határoztatik meg, s a biró jogosítva van a bűntettes immoralitási foka szerint, a legsúlyosabb büntetési nemnek legmagasabb és a legenyhébb szabadságbüntetési nemnek legalacsonyabb mértéke között keresni a kiszabandó büntetést. Az objectiv minőség és ismérvek szükségszerű érvényülése alatt mindazonáltal nem érthetni a subjectiv szempont mellőzését. A cselekmény és a cselekvő, a cselekvés körülményei, valamint a cselekvő akaratának a tettben nyilvánulása, a motívumok, a külső és belső hatások együtt képezik a büntetés megállapításának föltételeit; ezt a törvényhozó nem feledheti. A tény nemcsak azon lényeges mozzanatokkal jelentkezik a biró előtt, melyek szükségesek arra nézve, hogy bizonyos cselekmény bizonyos büntettet képezzen: hanem mellékes körülmények is csoportosulnak a fökérdés körül, melyek lényegtelenek ugyan annak megítélésére nézve, vájjon forog-e fenn e vagy ama bűntett? de befolyással bírnak arra, hogy mily nagy a bünösségi fokozat? Ezen tekinteteknek, a rendszerinti eseteket véve, elég tétetik a maximum és minimum felállítása által; a rendkívüli esetekre nézve pedig, vagy némely, vagy valamennyi büntetendő cselekményekre kettős büntetési tételek vagy egy átalános enyhít é s i szabály, a határok kitűzése mellett, állitható fel. 9*