Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

68 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. el: a föltételes szabadságot azonnal megszüntetni; mely jogával az igazgatóság a szükséghez képest élni is szokott. Az ír rendszerhez legközelebb áll az Angliában fennálló fokozati rendszer. Anglia börtönviszonyai, mint általánosan tudva van, 1853-ik évig igen rosz állapotban voltak. A transportatio, a treadmill, a kinzó és lealacsonyító módozatok képezték a szabadságbüntetések végrehajtásának rendszerét. A transportatioból fejlődtek ki a tickets of leave; de ezek kellő ellenörizet és minden rendszer nélkül osztogattatván, rövid idő múlva átalános lett a panasz, hogy Anglia elárasztatik a gyarmatokból hazatérő gyilkosokkal, rablókkal és zsiványokkal, a kik vakmerőséggel folytatják előbbi gonosztetteiket. Tény az, hogy ezen idő alatt a büntettek száma Angliában igen nagy mérvben szaporodott. Történtek ugyan már előbb is lépések és intézkedések a börtönrendszer javítása végett ; de ezek csupán egyes izolált tények és kísérletek voltak, s egyátalán nem képeztek átható rendszerváltozást. Az 1853-ik évben létrejött „penal servitude act" megállapította az Angliában hatályban levő börtönrendszert, mely törvény később 1857-ben és 1864-ben a tapasztalatok szerint részint kiegészíttetett, részint pedig módosíttatott. Az angol rendszer különösen a következő pontokban különbözik az irlanditól : 1. Az angol fegyintézetekben nem vitetik oly szigorúan keresztül a magánelzárás, mint Irlandban. 2. Irlandban a közös rabság tartama alatt szigorúbban ellenőriztetik a fogoly, és az áthelyezés az egyik osztályból a másikba szintén nagyobb óvatosság mellett eszközöltetik. 3. Angliában nincs közvetítő intézet. 4. A föltételes szabadságrabocsátás körül is az irlandi fegyintézeti főigazgatóság szigorúbb óvatossággal jár el. A Tnint ebből kitűnik, a tulajdonképeni különbség abban áll, hogy Irlandban, mielőtt a fogoly föltételesen szabad lábra helyeztetik, a közvetítő intézetben a szabadságra előkészíttetik. Nevezetes, hogy azon alapos és terjedelmes viták alatt, a melyek az 1864-ík évi bili of penal servitude tárgyalása alkalmával különösen a lordok házában felmerültek, az irlandi rendszer helyességét, annak kitűnő eredményeit senki sem vonta kétségbe, sőt többek által különösen kiemeltetett a közvetítő intézet jótékonysága, leginkább azért, mert a föltételes szabadságra bocsátás veszélyei ellen ezen intézet nyújt legtöbb garantiát, s az elbocsátás ezen intézményre, mint szükséges elöföltételre a legtöbb biztossággal alapitható. Igen tanulságosak a szakértőknek a parliamenti bizottság előtt tett nyilatkozatai, az általuk felhozott tapasztalati adatok, s kifejtett érvek. Ezrekre megy a kihallgatottak száma, úgy hogy beható mélység, s minden részletre kiterjedő körülményesség és alaposság tekintetében, a bizottság munkálatai mi kívánni valót sem hagynak fenn. Talán épen az összegyűjtött anyagnak roppant nagy halmaza az, a mi a munkálat használatát nehezíti. Nevezetes Organnak, az irlandi fegyrendszer körül a legnagyobb érdemekkel biró fáradhatlan tanítónak a bizottság előtt tett azon nyilatkozata, „hogy minden rendszer elvetendő, amely nem gondoskodik a fogoly szigorú elzárása és teljes szabadsága közötti közvetítő intézetről." A fokozati rendszer alkalmaztatik még Schweitz következő cantonjaiban : Zürichben, Argauban, Neufchatelben, St. Gallenben. Ezen rendszer fő tényező elemeivel találkozunk Ausztriának a szabadságbüntetés végrehajtásáról szóló 1872-ik évben kiadott törvényében, s az ennek alapján a carlaui fegyintézet számára kiadott rendeletben, mely rendelet szerint, legalább is 8 havi magánfogság kiállása után a közös fogság három fokozatán kell a fegyencznek kiszabadulásáig keresztülhatolni. A fokozatok azonban egymástól leginkább csak a kedvezmények mérvére nézve különböznek. A magasabb fokozatba csak azon fegyencz léptethetik elő, a ki az utóbbi hat hó alatt nem fenyíttetett. Hasonló rendszer léptettetett életbe Ausztriának steini fegyházában is 1873. július hó 1-sejével. A föltételes szabadságra bocsátás, mely az ausztriai büntetötÖrvényjavaslat szövegébe bevétetett, s a kormány és a képviselők házának bizottsága által szintén elfogadtatott: az 1872-ik évi törvénybe, mint csakis a büntető törvénykönyv végleges megállapításáig érvényes ideiglenes szabályba nem vétetett fel. A progressiv rendszeren alapul a szabadságbüntetés végrehajtása az egész német birodalomban is; mert a büntető törvénykönyv 22. §-a szerint, a magánelzárás a fogoly beleegyezésén kívül, 3 évnél hosszabb időre nem terjeszthető ki, és a 23. §. szerint a hosszabb időtartamú fegvház, vagy börtönbüntetésre ítéltek a 24. §-ban meghatározott föltételek alatt ideiglenesen elbocsáthatók. A magánelzárási idő eltelte után tehát következik a közös munka, mint külön osztálya a büntetésnek, s a büntetés három negyedrészének kiállása után a föltételes szabadságra bocsátás