Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. O) A magán-, közös és ir börtönrendszer. 63 engedélyeztetik. Egyez ezen rendszer az irlandival annyiban is, hogy az ideiglenesen elbocsátott a törvény 24. és 25. §-ai szerint többrendü korlátozásoknak van alávetve, s az elbocsátási engedély egyszerűen vissza is vonathatik. Aránylag igen rövid idö alatt tehát, mint a fentebb kiemelt példák is mutatják, rendkivüli kiterjedést nyert ezen rendszer, a mely eredmény csakis azon benső igazságnak tulajdonitható, melyen az és annak mindenik alkatrésze épül, valamint azon tapasztalatoknak, melyek azon országokban szereztettek, a melyek ezen rendszer szerint alakították át a szabadságbüntetések végrehajtásának módozatait. Ezen rendszerről mondá az angol kormány képviselője a londoni congressuson, hogy behozatala óta a visszaesők, sigy a büntettek száma nagy mérvben apadt s hogy üdvös hatásának áldásos kifejtése alaposan remélhető. A londoni congressus bizottságának fentebb kivonatilag közölt jelentésében foglalt azon határozott tetei, „hogy a foglyok előrehaladó (fokozatos, progressiv) osztályozása minden börtönben foganatosítandó", azon tartózkodás daczára is, melyet a bizottság az egyes rendszerek tekintetében szabályul tűzött maga elé, világosan a progressiv rendszert jelöli meg mint olyat, a melynek alapeszméje minden helyes börtönrendszer föltételét képezi. Több országról tudatik, hogy börtönrendszerének a progressiv rendszernek megfelelő átváltoztatásán működik, s hogy ezen czél komoly tanulmányok és tapasztalati adatok gyűjtésének tárgyává tétetett. Ezen országok közé tartozik Oroszország és Holland, s különösen ez utóbbira nézve, a tévedés veszélye nélkül lehet állítani, hogy ott a progressiv rendszer hivei a döntő körökben már is túlsulylyal birnak. A jelen törvényjavaslat e rendszert fogadta el a jövő börtönrendszeréül, s azok után, a mik fentebb felhozattak és kiemeltettek, alig forog fenn szükség ezen választásnak bővebb igazolására. A progressiv rendszer súlyosan érezteti az állam büntető jogát és hatalmát, de hozzászoktatja egyszersmind a letartóztatottat ahoz, hogy szenvedések és nélkülözések között küzdjön ki minden enyhülést, minden előnyt; s midőn ezt eszközli, szoros összefüggésben a rendszer alapelveivel, a bűnös javulásának foka szerint lassan és nagy óvatossággal, különböző fokok felállítása mellett enyhíti a bánásmódot mindaddig, míg a javultat büntetésének utolsó idején csaknem teljesen a szabad emberekkel egyenlő bánásmódban részesítvén, öt a szabadságra előkészíti. Azon rendszer czélszerüsége fölött, mely a fogoly erkölcsi és physikai erejének folytonos megfeszítését eredményezi, kétely nem foroghat fenn; a mely rendszer ezt nemcsak irott szabálynak, különböző alakban kiadott rendelkezésekben foglalt utasításoknak tekinti, hanem tettleg eszközli is : az okvetlenül jótékonyan hat, annak okvetlenül fölényt kell tulajdonítani a többi rendszerek fölött. A vallás, tanítás, munka, és a fegyelem a fokozati rendszer szerinti fogság valamennyi stádiumán keresztül, szünetlenül gyakorolják javitó, nemesítő és serkentő hatásukat, s combinatióban a szabályozott egyéb intézkedésekkel, a kedvező eredmények elérését a lehetőleg előmozdítják. A fentebb kiemelteken fölül, különösen hazánk népviszonyai és a börtönök lakóinak tekintetéből, még azért is hozatik ajánlatba e rendszer és pedig a közvetítő intézettel együtt, mert üdvös hatását épen a földmíves osztályra nézve, a mely pedig a bűntettesek legnagyobb contingensét képezi, a legalaposabban lehet reményleni. A közvetítő intézetekben ugyanis a mezei gazdaság lenne folytatandó; ez a nép szokott foglalkozása lévén, ez intézet a földmíves foglyoknak gyakorlati gazdászati tanintézetévé válnék, s azok az itt szerzett ismereteket egész életÖkön át haszonnal és sikerrel értékesíthetnék. A mechanikai mesterség megtanulásától nem várhatjuk ez eredményt. Ezen foglalkozás nem egyez meg a földmívelö néposztály hajlamaival ; arra a fegyencz csak a börtön fegyelme által kényszeríthető, és igy elhagyja azt azonnal, mihelyt kiszabadulván, akaratának szabad urává válik. Ez által a mesterség megtanulására fordított idö s a betanítás fáradsága teljesen haszontalanul elveszettnek tekintendők, s a mi több, a fogoly nem nyeri azon tudatot, hogy az állam az ö hasznára fordította az időt, a meddig fogsága tartott. Ez ellenkezőleg áll a mezei munkában, a mezei gazdálkodásban való oktatás esetében. Ezt kiszabadulása után is folytatja az illető, erre természeti hajlammal bir, ebben nőtt fel, ezt szívesen gyakorolja, az e körül szerzett ismereteit tehát kiszabadulása után saját hasznára fordít-