Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

X. Ministeri indokok. — A hármas felosztás. — A beosztás. 1 1 büntetések" csupán mesterkéltebb helyettesitői, azon megszokott és a közönség értelmében is létező megkülönböztetésnek; mely a „bűntett és a vétség" szavak által fejeztetik ki. Ezen, a dolog természetében rejlő befolyás alul nem szabadíthatták fel magukat az 1843-ik évi magyar törvényjavaslat szerkesztői sem. E javaslatnak az anyagi részben megállapított büntetési rendszere, a minimumnak teljes hiánya folytán, s az által, hogy a IS. §. szerint az életfogytig tartó rabság helyett egy vagy két órányi egyszerű fogság is megállapítható, és igy a határozott büntetési keretek a szabadságbüntetések között mellőztettek, igen egyszerű lévén; a különbségek leginkább az anyagi részt pótló börtönrendszerről intézkedő Harmadik Részben jutnak előtérbe. Mig ugyanis az anyagi rész a határozott ideig tartó rabságnál, sem a végrehajtás módja, sem tartama tekintetében, különbséget nem állapit meg, s azt sem határozza meg, hogy mely időtartamú rabság töltendő a köztörvényhatósági börtönben és mely azon minimum, a mennyi időre elitéltek büntetésöket a kerületi börtönben kötelesek kiállani ? addig a börtönrendszerről intézkedő rész 6. fejezete következő czímfeliratot nyert: „A félévi vagy annál hosszabb időnyi rabságra itélt, következéskép büntetésüket a kerületi börtönök egyikében szenvedendő rabokról." — íme a felosztás ! A féléven fölüli rabságot maguk után vonó cselekményekben nem látott a törvényjavaslat oly különbségeket, melyeket különnemű büntetések alkalmazására használhatott volna fel; de az ezen aluli tartamra elitéltek cselekményeit, amazokétól külön büntetési nem alá eső törvényszegéseknek ismerte fel. A féléven felüli rabság minden esetben kerületi börtönben töltendő. Ez a czímfelirat értelme ; ezzel a törvényszegéseknek a büntetési nemek szerinti két osztályra osztása van kimondva. A büntetés más, mihelyt annak végrehajtása különbözik; a börtönrendszer 5-ik fejezete pedig más bánásmódot határoz a féléven aluli, 6-ik fejezete pedig mást az azon felüli rabságra elitéltekre nézve. Eltekintve tehát az életfogytig tartó rabságtól, s az imént kimutatott különbséget tartva szem előtt: az 1843-ik évi törvényjavaslat most kiemelt rendelkezéseinek összehasonlításából az anyagi rész 8. §-ával azon meggyőződés érvényesül, hogy ezen törvényjavaslat valódilag és határozott megkülönböztetésekben kifejezett három nemű szabadságbüntetést állapított meg: 1) az egyszerű fogságot; 2) a féléven aluli; 3) a féléven felüli rabságot. Az 1. és 2. alattiak természetesen a csekélyebb, a 3. alatti büntetés pedig a súlyos, de nem életfogytig tartó rabsággal büntetendő törvényszegéseknek büntetését képezik. Ha tehát az 1. és 2. alatt meghatározott büntetésekkel büntetendő törvényszegések egy genericus elnevezéssel jelöltetnek meg, ezzel a lényeget illetőleg nem változtatik meg a törvényjavaslat rendszere ; hanem csupán tüzetes és comprehensiv kifejezés adatik a már létező, felismert s külön szabályok által törvényhozóilag is értékesített különbségnek. Neveztessék az 1.. 2. alá eső csoport vétségnek, a 3. alatti pedig bűntettnek: ez által nem történik egyéb, mint egy az életben és gyakorlatban fennálló, magát mindenhol, még a törvényhozás előtt is érvényesítő különbség jelöltetik meg az annak megfelelő szóval. Hogy pedig e különbség az életben, a köztudatban és a magyar törvényhozásban mindig fennállott: azt a „vétség" szónak használata a különböző időkben keletkezett törvényeinkben is igazolja. Az 1840-ik évi IX. t.-cz. 4. §-a különbséget tesz a rendőri kihágás és azon eset között: „ha a feladott vétség természete szerint a honi büntető törvények súlya alá tartozik." — Ugyanazon törvény 9-ik §-ának végén szintén „a büntető törvénykezés alá eső ilynemű cselekvények" megjelölésére a „vétség" szó használtatik; vétségről szól a 19. §. is stb. — De az 1848 : XVIII. t.-cz. 4. §-a „valamely bűn avagy vétség elkövetésére" irányzott felhívást egymástól megkülönböztetvén: minden kétséget kizár az iránt, hogy e két fogalom szerinti különbség a magyar joggyakorlatban ismertetett, s a büntetendő cselekményeknek, a kihágásoktól különböző két külön nemét jelentette. 6