Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

40 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. gátot megszüntetvén, a büntete'snek a cselekmény és körülményei individualitásához mert megállapítása, a felosztási rendszer által épen nem akadályoztatik. Az ellenvetések tehát nem kifogástalanok, mig azok ellenében tagadhatatlanul igaz marad az élet azon mindennapi tapasztalata, hogy a nép józan érzelmével ellenkezik egy genericus elnevezés alá foglalni az atyagyilkosságot és a becsületsértést, s hogy daczára minden theoreticai következetlenségnek, a nép mindenkor talál külön elnevezést, melylyel az erkölcsi érzelmét felrázó büntettet a kisebb vétségtől megkülönbözteti. Már pedig, ha van a jogi életnek egy spherája, melynek a nép felfogásához, szokásaihoz és viszonyaihoz, szóval életéhez simulnia kell, ez bizonyára a büntető törvények sphaerája, az anyagi úgy, mint az alaki törvényeké. Megdönti továbbá, vagy legalább is nagyon csökkenti az ellenvetések erejét azon tény, hogy mindenik büntető törvényben a szabadságbüntetések több nemét kell megállapítani. Minthogy pedig e büntetési nemeknek súlyosságuk szerint kell egymástól különbözniük, s alkalmaztatásukra nézve szükséges, hogy a büntetendő cselekmények súlyos vagy nem súlyos volta szolgáljon alapul, vagyis, az igazság elve szerint a súlyosabb büntetendő cselekmények a súlyosabb nemű büntetéssel, az enyhébbek pedig az enyhébbel büntetendők; ez által, habár nem is fejezné ki a törvény az osztályozást: ez már a büntetéseknek a cselekmény súlyossága szerinti felosztása által meg volna téve. Annyi bizonyos, hogy habár a törvény csupán bűntetteket ismerne, a törvényhozó mégis kényszerítve volna, mindenik cselekményt, melyre büntetést állapit, ennek természete és súlyossága szerint mérlegezni, mely működése szükségszerüleg a büntettek két főosztályának megkülönböztetésére vezetné öt, melynek egyikére súlyos, a másikára enyhébb büntetést kell rendelnie. Az osztályozás föltétele tehát a cselekmények természete által van kijelölve. Adjon bár a törvényhozó nevet e különbségeknek vagy nem, ez csupán alaki kérdés; de ha nem is különbözteti meg azokat külön elnevezés által, ez által nem szünteti meg a benső különbségeket; mert az elválasztó jelleg eltörlése nem áll hatalmában. Súlyos és nem súlyos törvényszegést mindenik esetben tartalmazand a büntető törvénykönyv, s világos kifejezésre is jut ezen különbség az által, hogy lesz egy csoport törvényszegés, mely a szabadságbüntetések súlyos, és egy másik, mely ezen büntetések enyhébb nemével büntettetik. A rendszer tehát helyesebb, mely e különbségeket mindjárt eleve szemügyre veszi, s a törvénykönyv felosztásánál tényező-elem gyanánt felhasználja. Hogy mennyire érvényesiti magát ezen most kiemelt szempont a büntető törvénykönyvek megállapításánál, ezt a kettős rendszer szerint felosztott törvénykönyvek a legvilágosabban kimutatják. Tekintessék például a badeni büntető törvénykönyv, mely ami 1843-ik évi javaslatunknak sok tekintetben alapul szolgált. E törvény hozatalánál a felosztást illetőleg uralkodó volt a „tudományos következetesség" és ez okból a hármas felosztás mellőzése a rendszer sarktétele gyanánt emeltetett ki. És mindannak ellenére, csak a szó mellőztetett, a lényeg azonban fentartatott. „A cselekmények, vagy mulasztások csak annyiban büntethetők fenyitöleg (peinlich), vagy polgárilag (bürgerlich), a mennyiben" stb. így szól az első §. — A fényi tö büntetések a következők: 1) halál; 2) életfogytig tartó fegyház; 3) határozott ideig tartó fegyház; 4) hivatalvesztés. Ez a 10. §. tartalma. — A polgári büntetések következők: 1) dologház és várfogság; 2) fogház: 3) elbocsájtás a hivatalból; 4) valamely üzlet, vagy nyilvános jogosítvány önálló vezethetésének elvonása. 5) pénzbüntetés; 6) bizonyos tárgyaknak elfoglalása; 7) birói megdorgálás. Eképen szól a 33. §. — Ebből magából belátható, hogy habár az első §. nem ismer vétségeket: mindazonáltal a cselekmények két, egymástól élesen elválasztott osztályra osztattak fel, a szerint, a mint azok vagy fenyítő, vagy polgári büntetéssel büntetendők. Neveztessenek az egyik csoport alá tartozó cselekmények bűntetteknek, a másik alá esők vétségeknek: az egész különbség csupán szóbeli lesz. A „fenyítő büntetések" és a „polgári