Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

r. Ministeri indokok. — 3. A törvényjavaslat tartalma. 37 ha ezen változtatás a szükség által igazoltatnék. Ily szükség nem mutatkozott eddig. A sajtóvétségek elkövetése't rendszerint kevesbíti ugyan, s nagyobb óvatosságra kényszeriti az irót már maga azon tudat, hogy kívüle és vele együtt mások is — a kiadó, a nyomdász — terheltetnek felelősséggel azért, a mit ö közzététel végett sajtó alá bocsájt; de másrészről igaz az is, hogy ez által a szellemi munka, az iparos bírálata alá juttatik, a mint igaz az is, hogy a törvény által felelőssé tett iparos, sok esetben nem birja azon képességet, mely az ö intézetében nyomtatott iradalmi mü rejtett, elasticus és finom czélzásának felismerésére szükséges. Ily esetben tehát nem a bűntett szándékos elkövetése, sem az iparága kellő vezetésére szükségelt figyelem elmulasztása, hanem a magasabb irodalmi képzettség hiánya miatt büntettetnék az iparos. Ez az oka, hogy a legtöbb sajtótörvényben a nvomdász felelősségére nézve kivételes szabályok állapittatnak meg: „a köteles figyelem elmulasztásának" a sajtóvétségekre nézve alkotott ezen különnemű deliktumnak létrehozatala, legnagyobb részt ezen tekintetben gyökerezik. A felelősségnek ily mérvű tágítása igazolt, ha szükséges; igaztalan és helytelen, ha fölösleges. Nálunk e tekintetben, az eddig tapasztaltak szerint, a rendszerváltozás szükségessége nem mutatkozott. Erre vonatkozólag nem nyilvánult oly vélemény, mely ily lépés szükségét tüntetné elő ; sem a közszellemben nem fogamzott meg ily irányváltozást czélzó törekvés. A különben sem nagy számú sajtópereink között alig volna található sok oly eset, mely a felelősségnek, az időszaki folyóirat szerkesztőjére, a kiadóra és a nyomdászra együttes kiterjesztése esetében nem követtetett volna el. A törvény sújtja első rendben a szerzőt, a közzétételre közreműködő többi egyénekre nézve — az erkölcsi tekinteteken fölül — eddig elég erősnek bizonyult azok subsidiarius felelőssége. A második kérdést a felbujtás elmélete képezi. Itt már nem kivételes szabályt, nem mellőzését a büntető törvénykönyv elveinek és határozványainak, hanem ellenkezőleg, ezeknek alkalmazását kívánja a sajtó érdeke. A bűntett vagy vétség elkövetésére vonatkozó nyilvános felhívás, úgy a mint az az 1819-ik évi franczia sajtótörvény 1. §-ának alapján a sajtó útján közzétett közlésekre nézve, más országok törvényeibe és gyakorlatába átment, s a mint azt a németországi sajtótörvények is elfogadták, a bünszerzöség, s a mi legalább a büntetésre nézve a franczia büntető törvénykönyv 60. czikke szerint mindegy, a bünrészesség fogalmának kiterjesztését eredményezé. A leghiggadtabb férfiak visszariadtak azon roppant terület vizsgálatánál, a melyet e szó értelmének minden mesterséges kifeszités nélküli alkalmazásával, az intellectualis bünszerzöség körébe bevonni lehet. Maga CHASSAN az 1819-iki sajtótörvény legilletékesebb értelmezője mondja: „Nem szükséges, hogy a bűntett vagy vétség, mely a nyilvános közzététel utján bekövetkezett, e közzététel szerzőjének gondolatában lett légyen: ö bűntársnak tekintetik és mint ilyen büntettetik, habár szeme előtt sem lebegett az elkövetett bűntett vagy vétség, mihelyt ki van mutatva, habár csak a szenvedélyek felköltésére irányzott közzététel ténye által, hogy ez mozdonya (véhiele) volt a bűntettnek vagy vétségnek." Ezen tan, melynek a gyakorlat teljesen megfelel, kiemelte sarkaiból az intellectualis bünszerzöségnek fogalmát, mely a jogi felfogás szerint, a sajtó útján közzétett felhívásnak determináló intensivitásában és hatásában áll. E helyett uralomra jutott az úgynevezett félrevezetési vagy elcsábitási elmélet; e kivételes, csupán a sajtó utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve készített eszme, mely a „rábírás" szoros értelmű tényelemét, bizonyos, meg sem határozható szenvedély, vagy indulat felköltésére irányzott törekvés által helyettesíti, s az ilynemű homályos hatást elegendőnek nyilvánítja, az eszményi bünszerzöség megállapítására. Ezen theoria és az ebből származott gyakorlat ellen keresett és keres menedéket a közérzület a büntető jog átalános elveinek alkalmazásában; a fel-