Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

36 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. felhívást intéznek annak elkövetésére." — De még ennél is meglepőbb, hogy a később következő 444. és 448. czikkekben az átalános büntető törvénykönyvbe foglaltattak az esetek is, ha a becsület vagy hirnév elleni megtámadás vagy a sértés nyomtatott vagy nem, nyomtatott iratok által követtetett el. Ezen jelenség, az olasz büntető törvénykönyv tervezetének elkészítése és megállapítása alkalmával, lényegben ugyanazon alakban ismétlődött. Az első tervezet elkészülte után ugyanis az igazságügyminister a legfelsőbb és a fötörvényszékeket, egyéb határozottan megjelölt kérdések között: a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményeknek az átalános büntető törvénykönyvbe foglalása vagy a sajtó-statútum fentartása iránti véleményadásra hiván fel: 1 legfelsőbb és 8 fötörvényszék a befoglalás, 3 legfelsőbb és 7 fötörvényszék pedig a kihagyás mellett nyilatkozott. Hasonló eltérés mutatkozott a törvényjavaslat elkészítésével megbízott bizottságok között is: az első ugyanis a büntető törvénykönyvben meghatározott büntetendő cselekményeknek tényező elemei közül azoknak sajtó utjáni elkövetését kihagyta; mig a második bizottság, az illető helyeken, a cselekménynek ezen eszköz általi elkövetését is befoglalta. E vélemények tanulmányozása azon meggyőződésre vezet, hogy a vita indokai és az elhatározás elemei lényegileg ugyanazok voltak Olaszországban, mint Belgiumban, s hogy a súlypont nem annyira a sajtóvétségeknek a büntető törvénykönyvbe, vagy külön törvénybe foglalásában, mint a felelősség kérdésének mikénti megoldásában, s a felbujtás átalános criminalistikai elvének a sajtó útján elkövetett bűntettekre vagy vétségekre alkalmazásában vagy tágításában rejlik. A mi e kérdések elsejét illeti, a németországi törvények (az elöbbeni particularisok ép úgy, mint a jelenlegi átalános törvény) az együttes, habár nem mindig az egyenlő felelősség elvét állapítják meg. Ezen rendszer uralkodik Angliában is. Ezzel ellenkező elvet követ a belga sajtótörvény. Franczia- és Olaszország sajtótörvényei, valamint az 1868. október 15-iki osztrák sajtótörvény — ámbár lényeges különbségekkel — vegyes rendszert állapítottak meg, nem csatlakozva föltétlenül sem az egyik, sem a másik rendszerhez. A kizárási elv a belga rendszernek megfelelő, de ennél is szorosabb körvonalozással fogadtatott el az 1848-iki magyar törvényhozás által, az azon évi XVIII-ik t.-czikk 13. és 33. §§-ban. A mint az előadottak mutatják, a kérdésre nézve nem uralkodik egyenlő felfogás ; sőt a legműveltebb nemzetek, az alkotmányos jogok oltalmazásában a legelső helyen álló államok is, homlokegyenest ellenkező rendszer mellett biztosítják egyrészről a sajtószabadság, másrészről a jogbiztonság föltételeit. A föltétlen helyesség kizárólagos criterionjával tehát nem bir sem az egyik, sem a másik rendszer, s a dolog erre nézve is úgy, mint sok más tekintetben akként áll, hogy mindenik állam tényleges viszonyai határozzák el, vájjon az egyik vagy a másik rendszer mellett óvatnak-e meg legbiztosabban mindazon érdekek, melyeknek megoltalmazása, a helyes sajtótörvény által eszközölhető; s melyek oltalmára, fontosságában elsőrendű kötelessége hivja fel az államot. Teljesen igaz az, hogy a bűntett természete nem más, ha a cselekmény sajtó útján vagy más módon követtetik el; de nem kevésbé igaz az is, hogy a viszonyoknak meg nem felelő kitágítása a repressio körének, eltörpíti a gondolat nyilvános közlésének szabadságát, s csökkenti azon nagy előnyöket, melyeket a civilisatio, az állam és a társadalom érdekei, az eszmék terjesztésének szabadságából nyernek. \ A létező viszonyok képezvén az elhatározás leghelyesebb és legbiztosabb alapját, s az 1848-ik évi XVIII. t.-cz. Magyarországon, az erdélyi rész kivételével, hat éven át tényleg hatályban lévén, a felelősség rendszerére nézve, a gyakorlati élet tapasztalatainak kellett irányul szolgálni; ennek folytán csupán az esetben lehetett, de ez esetben kellett volna is az idézett törvény 13. és 33. §§-ban megállapított sarkelvet megváltoztatni,