Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

28 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. Ezen elv elfogadásával büntetni kellene az erkölcsiséggel ellenkező tanok hirdetését és terjesztését, tekintet nélkül arra: vájjon okoztatott-e, vagy okbzható-e az által veszply? vagy idéztetett-e, vagy idézhetö-e elő a concret esetben közbotrány? a polgárok erkölcsi érzetének megzavarása? Közvetlen következményét képezné ezen alapelvnek: a bünkisérlet és a bünrészesség fokozatainak kitörlése a beszámítás fokozatai közül, s hatályba lépne FILANGIEIU-nek méltán megtámadott és elvetett tana, mely a kísérlet minden nemében és minden fokában az erkölcsi érzületnek megsértését, a társadalomnak adott rosz példát látva, azt mindenik esetben a véghezvitt és szándékolt eredményt maga után vont büntettél egyenlő büntetéssel tartja büntetendőnek. Mily végtelen kiterjedésre jutnának a megjelölt alapelv által a szemérem elleni büntetendő cselekménvek: azt könnyen felismerendi mindenki, a ki egy összehasonlító tekintetet vetve a régibb s az újabb büntető törvényeknek ide vonatkozó intézkedéseire, számot ad magának azon indokokról, melyek az új megállapítást eredményezték, s feltalálja azon eszményi elválasztó vonalat, mely az új határok kijelölésénél irányadó volt. A hazugság, sőt a valónak elhallgatása is, különösen ha ebből valakire hátrány származik, az érintett elv folvtán, föltétlenül büntetendővé válnék; a büntettek feljelentésének elmulasztása, azoknak meg nem akadályozása minden esetben, melyben ez lehetséges, erkölcsi szempontból a büntetendő cselekmények közé lenne sorozandó; egyátalán a büntető törvényeknek kiszámithatlan szaporítását eredményezné ez elv, a nélkül, hogy e szaporítás az állam czéljainak elérésére szolgálna, sőt a nélkül, hogy ez által az erkölcsiség megerösbödnék. „E rendszer szerint — mondja HAUS — joga volna az államnak megbüntetni az erkölcsiség .bármely megsértését, habár ez egyátalán nem érinti is az állami rendet: joga lenne kutatni és büntetni a magán jellegű erkölcstelenséget, sőt a gondolatnak tévedéseit is. Ez egyértelmű az inquisitióval és a rabszolgasággal". De nem fogadható el a hasznosság, a közhaszon, a közérdek elmélete sem, mely nem azért büntet, hogy a bűnös bűnhődjék és nem úgy, a mint ezt a törvényszegés nagysága megkívánja, hanem a büntetés jogalapját az igazságtól elvont mellékczélokban találja, s ezen czélokhoz alkalmazza a büntetés súlyát is. A köztudatba ment át s a müveit világ közmeggyözödését fejezi ki az állítás, melylyel Rossi az utilitarismust, mint legfőbb büntetőjogi elvet visszautasítja: „Az egész emberiség egy másik, egy magasabb elv mellett tanúskodik ; egy föltétlen igazságot ismer el, melynek megállapításai függetlenek cselekményeink anyagi sikerétől; egy változhatlan kötelességet hirdet, bárminők legyenek az események, a körülmények, az idő, a hely, a haszon vagy a veszteség; az emberiség akkor is irtózik a bűntől, ha az csak csekély mértékben veszélyes". Ezen szavakkal indokolja a nevezett tudós azon tételt, mely szerint sem más elv, sem más elvek vegyitéke nem képezheti a büntető törvények alapelvét; s hogy büntető jogról nem lehet szó, ha a föltétlen erkölcsi igazság nem állíttatik fel a büntető törvények alapelvéül. Az „utilitarismus" a franczia code pénalban találja megtestesülését, s TARGET e törvény szerkesztőinek egyike, híven tükrözte vissza annak szellemét, midőn előterjesztésében e szavakat mondá: „Az, hogy valamely bűntett súlyos-e vagy nem, nem annyira az erkölcsi romlottság szempontjából ítélendő meg, mely a cselekményben kifejezésre jön, mint azon veszély szempontjából, a melyet okoz"4. Nem lehet feladata ezen indokoknak, az utilitarismus átalános fogalmában egybefoglalt viszonylagos elméletek mindegyikét megjelölni és mindegyiknek hibáját, valamim káros következményeit kimutatni; ezen elméletek különben is ismeretesek, s főbb nemeik már fentebb megneveztettek. Tény az, hogy a hasznosságot magában mint a büntető jog alapelvét ma már csaknem egyhangúlag visszautasította a tudomány, s visszautasiták a törvényhozások is. Midőn az állam valamelv cselekményt büntetés terhe alatt megtilt.