Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 2. Alapelv. - 3. A törvényjavaslat tartalma. 29 vagy valamely cselekvésnek foganatosítását büntetés terhe alatt meghagyja: legfőbb erkölcsi hivatása teljesítésében jár el, s nem tesz egyebet, mint tagadásba veszi az erkölcstelenség és egyúttal a jogrendre ártalmas bűntettnek létjogát, illetőleg az erkölcsi rendet sértő és a közérdeket veszélyeztető ténynyel szemközt, tagadásba veszi polgárainak tétlenül maradhatását. E feladat nemcsak nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi, hogy a büntetés az állam és társadalom egyéb viszonyaiból származó czéloknak: mint a pracventionak, a repressionak, úgy a javításnak is megfeleljen ; de ez utóbbiak önmagukban, s ezek egyike sem alapja a büntető jognak. A relatív czélok nemcsak összeköthetők az igazság czéljával, hanem, a mennyire az igazság lehetővé teszi, ezzel és e mellett érvényesitendök is: de nem alapelvei a büntetőjognak. A jelen törvényjavaslat alapelvéül a fennebbiek szerint sem az absolut, sem a relatív theoriát nem fogadván el: az egyesitett elméletet vallja alapelvének, melyen az 1843. évi törvényjavaslat is alapul, s mely annak egész rendszerét áthatja. Ez képezi alapelvét a német büntető törvénykönyvnek is,melynek e kérdésre vonatkozó jellemzéséül mondja BERNER : „Vollstándiger im Einklange mit der von uns entwickelten Vereinigungstheorie steht das StGB., welches durch Aufnahme der bedingten Freilassung den relativen Zwecken, besonders dem Besserungszwecke auch auf das Quantum der Strafe einen Einfluss einráumt. In dieser, durch die Wissenschaft vorbereiteten Neuerung bekundet sich der kraftig fortwirkende Zusammenhang der Strafrechtstheorien mit dem Lében. Dass aber das RStGB. dabei den durch die absolute Theorie gegebenen unerllisslichen einfachen Satz der Proportionalitát: „schwere Verbrechen — schwere Strafen, leichte Verbrechen — leiehte Strafenu, nicht aufgibt, zeigt seine ganze Fassung, ebenso wie der bedingten Freilassung gegebene gesetzliche Abgrenzung". Ezen theoriát fogadta el az 1867-ik évben hatályba lépett belga büntető törvénykönyv is, melyről leghivatottabb jellemzőjének, HAUS tanárnak nagybecsű munkájában a következők mondatnak : „L'idée du juste et l'idée de l'utile, le principe de l'expiation et le' principe de l'intérét public, constituent les deux éléments sur lesquels repose la legitimité de la peine sociale; ces deux éléments, dont chacun dóit exercer son influence sur la loi pénale, et sur l'application de celle-ci, concourent pour former la base du droit de repression exercé par la société. Nous donnons la préférence a cetté derniére théorie". Ezen elv uralkodik a sok tekintetben jeles olaszországi javaslat határozmányai fölött; ez képezi LIVINGSTON joggal világhírűvé vált törvényjavaslatának is alapelvét. „A mi intézkedéseink rendszere — ezek a nevezett tudósnak szavai — találkozik az elvont igazsággal, a közhasznúsággal és bármely föltételezett társadalmi szerződés megállapításaival". A rendszer helyességének eriterionját tehát LIVINGSTON is abban találja, hogy az absolut és relatív theoriáknak követelményei egyesítve érvényesülnek törvényjavaslatának rendszerében. Eltekintve az elvont és kizárólag theoretikai czélokra érvényesíthető eltérésektől, ezen alapelvet vallják Rossi, HÉLIE és ORTOLAN is, kik közül az utóbbinak ide vonatkozó, s erélyesen kifejezett tétele így szól: „Hogy a föltétlen igazság és a társadalom fentartásának érdeke, — vagyis az igazságos és a hasznos — a büntető rendszerben szükségszerüleg nevezetes tényezőt képeznek: ez magától értetődik, ez bizonyos tekintetben a józan észnek átalánosan elterjedt tana." Az egyesítési elmélet tehát a müveit világnak a tudomány és a törvényhozások által szentesitett alapelve ; ez a mi alapelvünk is. 3. A törvényjavaslat tartalma. Egyik büntető törvénykönyv sem tartalmazza mindazon szabványokat, melyeknek megsértésére büntetés állapittatik meg. Az elmélet férfiainak azon törekvése, hogy minden