Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

Átnézete a b. törvénykönyv feletti tárgyalásoknak. Horánszky Nándor: Midőn én azon nézethez csatlakozom, melynek Zsedényi igen t. képviselőtársam kifejezést adott, szükségesnek tartom a félreértések kikerülése végett kijelenteni azt, hogy én melegen óhajtom, hogy az anyagi büntető-törvényt még ezen törvényhozás alkossa meg. De óhajtom ezt nem ugy, mint azok, kik e törvény megalkotására azon néhány, előre még ki sem számitható szabad napot akarják szánni, a melyeken véletlenül más nem tárgyalható, s most azt kívánják, hogy a törvényhozás ezt a néhány napot azzal töltse, hogy oly törvénykönyvet fogadjon el, melyet a képviselőház nem tanulmányozott és nem tanulmányozhatott eddigelé; mert eddigelé az eljárás az volt, hogy midőn a törvényjavaslatok napirendre kerültek, az egyes képviselők azokat elővették és tanulmányozták. Ez azonban nem történhetett meg a büntető-törvénykönyvnél. Az igen t. ministerelnök ur a folyó ülésszak megnyitása alkalmával méltóztatott a napirend iránt nyilatkozni. Akkor, ha jól emlékszem, azt helyezte kilátásba, hogy ezen nagy organikus törvény körülbelöl a kiegyezési tárgyalások befejezése után fog napirendre kerülni. Ebből joggal következtethette minden képviselő azt, hogy foglalkozhatik azon kérdésekkel , melyek napirenden vannak, melyek igen fontosak és nem kevésbé fontosak, mint a büntető-törvénykönyv; és nem azon törvénykönyvvel, a melynek tárgyalása már előzetesen későbbre helyeztetett kilátásba. En nem óhajtom a törvénykönyvnek ezúttal való felvételét azért, mert nem élek azon illusióban, hogy e törvényjavaslatot a ház hét-nyolcz nap alatt letárgyalja. B. Kaas Ivor (közbeszól): Két hét alatt. Horánszky Nándor: Két hét alatt sem; sőt többet mondok: szomorú világot vetne mind a magyar jogtudományra, mind általában azon kötelességérzetre, mely egy ily törvény megalkotásánál kell, hogy a képviselőket vezesse, az, ha azon nézetből indulnának ki, hogy tizennégy nap alatt egy ily törvény felett elverik a port, mely törvény az országban messze kiható időre fogja a polgárok egyéni szabadságát és vagyonbiztonságát szabályozni. (Elénk helyeslések.) De más tekintet is van előttem. Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a t. kormány nem méltóztatott nyilatkozni az iránt, hogy az ezen évben még hátralévő három-négy heti munkaidőt miként fogja felhasználni azon előreláthatólag bekövetkező nagyobb zavarokkal szemben. Nincs költségvetésünk, a delegatiók nem tárgyaltak, nincs quotánk, minden szerződés a külállamokkal megszűnik, az autonóm vámtarifa sincs előttünk, s nincs felhatalmazás; egyszóval az államélet a jövő év első napjaiban úgyszólván a bizonytalanság előtt áll. Óhajtottam volna a nyilatkozatot a kormány részéről azért, mert nem hiszem, hogy a napirend megállapítása e kérdéssel szoros Összefüggésben ne legyen, s mert csak ezzel összefüggésben tartom csak helvesen a mai napirendet megállapíthatónak. Kénytelen vagyok továbbá megjegyezni, hogy azon nagyfontosságú kérdések egyike, a vám- és kereskedelmi szerződés egyfelől, másfelől a már kiosztott és a bizottság által tárgyalás alá veendő költségvetés a képiselő uraknak oly sok teendőt ad e ház ülésein kivül, hogy ha kötelességüket lelkiismeretesen teljesíteni akarják, hivatkozom bárkire, e kérdések megoldása ném enged physikai időt arra, hogy e büntető-törvénykönyv kérdésével a ház bármely tagja komolyan foglalkozzék; azt pedig nem lehet kívánni, hogy e?y képviselő, midőn egy fontos kérdést tanulmányoz és a fölött tanácskozik, elhanyagoljon egy oly másik kérdést, melynek megoldása ép oly súlyos kötelességet ró rá, mint az előbbi s én részemről csak azért, mert ha egyebet nem, legalább látszatát kívánom megőrizni annak, hogy a képviselők Öntudatosan határoznak (Nagy mozgás), s mert én óhajtom, hogy a büntetö-törvénvkÖnyv törvényerőre emeltessék s igen csalódnak azok, a kik azt hiszik, hogy ez csak akkor fog törvénynyé válni, ha most vétetik fel, mert 8 nap alatt elintézhető nem lesz : én részemről az ügy érdekében csatlakozom azon indítványhoz, mely a büntető-törvénykönyv tárgyalását akkor kívánja felvenni, midőn a t. h. a kiegyezési tárgyalásokkal elkészült. (Helyeslés). Hodossy Imre: T. h.! Alig van tagja a háznak, ki előtt ne volna ismeretes büntető igazságszolgáltatásunk jelen állapota. Nem reflectálok arra, hogy Erdélyben és a Határőrvidéken még most is az osztrák büntető-törvénykönyv van életben ; hanem reflectálok csak arra, hogy a szorosabb értelemben vett Magyarországon még ma is mindaz, a mit büntető-törvénykönyvnek nevezünk, röviden Összefoglalható abban a mondatban: „bírói önkény", a mi azután euphemistice prudens judicis arbitriumnak mondatik. Hogy még ma ís itt vagyunk, annak oka, azt hiszem, az, hogy 1790 óta, mikor először kezdtek e téren nálunk működni, mindig hasonló természetű argumentumok hozattak fel, mint felhozattak ma az ügynek elnapolására. (Ugy van! jobbfelöl.) A ki eddig nem tanulmányozta e javaslatot, az ezután sem fogja tanulmányozni. (Helyes-