Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

Képviselőház : Vita a btkv. napirendre tűzése iránt. 17 tarifa is megállapittassék. A ki azt gondolja, hogy ezt három nap alatt el lehet intézni: annak én egyenesen azt mondom, hogy a dolgot nem érti. Es miután ily fontos dolgok vannak szőnyegen, melyeknek ezen pár hét alatt okvetlenül el kell intéztetniük, én nem tartom lehetségesnek, hogy mi a büntető codexet egyfolytában végig tárgyaljuk, a mit pedig ezen törvény fontossága twlünk megkövetel. A ki azt hiszi, hogy ha mi ez évben az általános tárgyalást megejtjük, a jövő évben pedig februárban elvégzünk egynehány szakaszt, később ismét néhány szakaszt, ebből ilyen eljárás mellett jó torvény válhatik: az nagyon csalódik. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy ha mi a büntető codex tárgyalásába belefogunk is, azt egyfolytában nem tárgyalhatjuk: ennek következtében nem tartom czélszerünek, hogy e törvénykönyv most napirendre tűzessék. Szontagh Pál (somogyi) : T. h.! Előre is bocsánatot kérek az előttem szólt s általam igen t. képviselőtársamtól, Zsedényi Edétől, ha előadásomban netalán olyasmit találnék mondani, a mi gyanúsításhoz, vagy insinuatióhoz volna hasonlítható. Ilynemű szándékom nincs, s én távol vagyok attól, hogy az argumentatiónak ilyen módszeréhez nyúljak. Azt állítom azonban, hogy képviselőtársam előadásából minden insinuatió, minden gyanúsítás nélkül következtethetek kettőt: az egyik az, hogy ö is egyike azon képviselőknek, kik már is tanulmányozták a büntető codexet, és ezen tanulmányozásból azon resultatumra jutottak, hogy nekik az meritorie nem kell. Ezt én t. képviselőtársamnak mostani előadásából következtetem, s ide vonatkozik azon észrevételem, hogy nyilatkozatom nem akar gyanúsítás, nem akar insinuatió lenni. Ha már most az ö álláspontját ugy ítélem meg, hogy ö neki érdemileg nem kell ezen javaslat: nagyon természetes, hogy az ő egészséges és józan logikája szerint, s az ö okoskodásából más nem folyhat, mindent elkövet arra, hogy az napirendre legközelebb ki ne tűzessék. Mivel neki nem kell e törvényjavaslat : a képviselőházat azon kilátásba kívánja helyezni, hogy oly időben vegye azt tárgyalás alá, a mikor abból törvény csakugyan nem válhatik. Nem is válhatik belőle törvény, ha később vesszük elő. Ismerjük a mi képviselőházunknak s az egyes képviselőknek nervositását a választásokat megelőző hónapokban (Derültség és helyeslés); tudjuk, hány képviselő fog ekkor arra gondolni: vájjon újra megválasztják-e; hánynak fog haza-zúgni a füle; hány fog hazamenni, hogy előkészíthesse magának a jövő cyklusra a mandátumra való kilátást (Derültség és helyeslés). Ily körülmények közt aztán büntetötörvénykönyvet tárgyalni nem lehet. Én nem is tartom azt kívánatosnak, hogy e tárgy felett sokat beszéljünk: az erre leghivatottabbak vitassák meg az elveket, s ha erre nyolez nap nem is elég, de megkezdvén a tárgyalást 25-én, a még hátralevő idő hozzászámitásával lesz rá elég időnk. Tudva van, hogy büntető codexet nem is 438 tagból álló testület szokott csinálni (Élénk helyeslés), hanem egyes kiváló jogtudósok s ezeknek helves intentiójában megbizó hivatalos közeg megnyugvása. Én tehát azt kívánom, hogy kezdjük meg 22-én a tárgyalást. Nem is ingat meg engem ebben azon argumentum, hogy jelenleg pro aris et focis küzdünk. Az a harcz lajthántuli atyánkfiaival, mint Zsedényi t. k. ur magát kifejezte, bár én máskép nevezném őket, sem tartóztat engem vissza. Ez a harcz nagyrészben már lezajlott s már most mindenkinek positive tudnia kell, hogy nincs más kötelessége, mint az hogy megállja a helyét, mint az angol katona a Waterlooi csatában (Derültség a baloldalon). Nem tántoríthat meg nézetemben az előttem szólott igen t. k. urnák, Simonyi Lajos bárónak előadása sem, a ki azt mondja, hogy hézagpótlónak nem fogadhatja el ezen törvényjavaslat tárgyalását. Én sem fogadhatom el hézagpótlónak az ily fontos törvényjavaslat tárgyalását. Hézagpótlásról azonban nem lehet szólni akkor, midőn nyolez, sőt nyolez napnál több ideje lesz a képviselőháznak a tárgyalásra. Azt sem hiszem, hogy azon képviselők, kiket ezen tárgy érdekel, s kik ezt tanulmányozták, félbeszakasztások és más kérdések tárgyalása által megzavartatnának, és hogy oly valami tréfa adná magát elő, mint a minőt a mélyen t. báró ur felhoz, hogy oly szakasz, mely ebbe a törvénybe tartozik, fölvétethetnék egy másik törvényjavaslatba. Azt hiszem, s épen mélyen t. képviselőtársamnak kívánok ezzel bókot mondani, ö is egyike azon talentumoknak, kit nem fog confundálni, ha 3—4 napig a büntető codexet fogjuk tárgyalni, s aztán megint mást veszünk fel. Hivatkozom itt nem kisebb példára, mint a nagy franczia császár, Napóleon példájára, ki Moszkvában, bár ott igen rosz dolga volt, mégis ráért a párisi szinház igazgatóval levelezni. Tehát még művészi czélokra is volt ideje. Nem kételkedem, hogy a magyar képviselőháznak is lesznek a büntető-törvény tárgyalásánál ily Napóleonjai. (Derültség). Én tehát teljesen megnyugszom abban, hogy e törvényjavaslat tárgyalása napirendre tűzessék. (Helyeslés és tetszés). 3