Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. III. Fej. 20. §. A képviselőház tárgyalása. Halálbüntetés. 233 nyitani, hogy az államnak senki által kétségbe nem vont joga van polgárai ezrei és százezreinek élete felett rendelkezni, midőn azt a közbátorság és a külvédelem megkivánja; de nincs joga azt életétől megfosztani, ki a társadalom alapelveit az ország belsejében megingatja, ki azon büntettet követi el, a mely ember és isten előtt a legnagyobb, t. i. a ki embertársát szándékosan, megfontolva, életétől fosztja meg. Felhagytak tehát az igazság kérdésével, és szorítkoztak a czélszerüség és szükségesség kérdésére. Mindkét okoskodásnak főbb érveit különösen Teleszky képviselőtársunk ép oly szépen, mint higgadtan és világosan fejtegette. Legyen szabad nekem azokra azon ellenvetéseket tenni, melyeket nem én mondok, hanem a melyek következményei azon hosszú irodalmi harcznak, mely ezen kérdés felett folyt és ezzel úgy Mandel, mint Szatmáry képviselő uraknak, a kiknek okoskodásai Teleszky képviselő úréval azonosak, válaszolok. A halálbüntetés, igy mondják, nem czélszerü, mert nem ijeszti vissza az embereket a büntettek elkövetésétől. A történelem azt tanúsítja, hogy századok óta alkalmazzák a halálbüntetést, századok óta végzik ki az embereket és századok óta követik el ugyanazon bűntetteket; ennek tehát hatása nincsen. Ezen okoskodás olyan, melyet minden büntetés ellen lehet alkalmazni. (Ugy van!) Századok óta börtonözik be az embereket, századok óta szállítják el gyarmatokba, századok óta fenyítették a bűntetteket testcsonkitó vagy testfenyitö' büntetésekkel: de a büntettek nem szűntek meg. Természetesen nem is fognak azok megszűnni soha: mert benne van az emberi természetben valamint a jóra, úgy a gonoszra a hajlam. És mig mi az emberi természetet meg nem változtatjuk, addig semminemű büntetési rendszerrel nem fogjuk megszűntetni a bűntetteket. Azt tehát, hogy a halálbüntetés czélszerütlen, mert nem szüntette meg a bűntetteket: érvül nem lehet elfogadni; mert ez esetben meg kellene szűntetni a büntető hatalmat, a mennyiben az emiitett czélt soha sem érjük el. Azt mondják és igen szépen deducálta ezt Teleszky t. képviselőtársam, hogy nem lehet a halálbüntetésnek hatása, mert vagy szenvedélyből cselekszik a bűntett elkövetője, és akkor nem fontolja meg tettének következményeit; vagy megfontolva cselekszik és akkor benne azon bizonytalanság, mely épen a halálbüntetésre nézve oly kirívóan mutatkozik, megzsibbasztja annak hatását; mert sokan, a kik bűnöztek és halálra lettek volna itélendök: nem Ítéltettek arra a halálos büntetés elleni ellenszenvnél fogva; vagy pedig ha arra ítéltettek is: kegyelmet kaptak és igy e bűntetéstöli félelem nem gyakorol reájok hatást. Ha azt mondjuk, hogy az, a ki szenvedélyből cselekszik, arra a halálbüntetés nem gyakorol hatást és ezért czéltalan: akkor mondjuk ezt a többi büntetésekről is. A ki szenvedélyből, boszúból cselekszik, arra az életfogytiglani börtön sem gyakorol hatást, mert azt meg nem fontolja. Ha pedig megfontolja és az zsibbasztja meg a büntetés félelmének hatását, mert végrehajtása nem bizonyos, mert reméli, hogy felmentetik, kegyelmet kap, vagyis, ha a halálbüntetés elmaradásának reménye már is oly káros hatással van rá nézve: mennyivel károsabb hatással volna az, ha egész bizonyossággal tudná, hogy ezen büntetés rá alkalmaztatni nem fog. (Helyeslések.) Mert ne ámítsuk magunkat uraim! Az élet az embernek legbecsesebb java, ehez ragaszkodunk, ezt fentartani óhajtjuk mindnyájan. (Helyeslés.) Simonyi Ernő (közbeszól): Még ha menyország vár is ránk! (Derültség.) Pauler Tivadar előadó: Még akkor is, mert arra várhatunk. (Derültség.) Hogy tehát azon büntetés, mely az embert életétől fosztja meg, attól, a mit legbecsesebbnek tart, azért volna czéltalan, mert nem hat: ezt én nem érthetem. Példák hozattak fel. Az mondatott: mennyi ember fosztja meg magát életétől és nem is oly okból, mint Cató, hanem sokkal kisebbszerü dolgok miatt; hány ember áldozta fel magát harczban, hány kötelessége teljesítéséből! Ez mind áll; de nagy a különbség mindezen esetek és a halálbüntetés közt. Az öngyilkos a felgerjedés rendkívüli pillanatában, némelykor tán elme30