Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

132 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. Pauler Tivadar, az igazságjogügyi bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) A mostani kérdés egyike azoknak, a melyek egy század óta foglalkodtatják az irodalmat, foglalkodtatják a törvényhozásokat. 1764 óta, midőn BECCARIA munkája megjelent, az óta indult meg az. Hatvan esztendő előtt már Németországnak leghíresebb criminalistája, FEUERBACH azt mondta, hogy az érvek mellette és ellene, pro és contra ki vannak merítve; nem lehet felhozni újabb érvet sem mellette, sem ellene. Ennek a tételnek igazságát elismerték a legújabb irók, elismerték BERNER, MITTERMEIER és mások. Csak a felhozott argumentumokat támogatni, bővebben kifejteni, tapasztalati adatokkal igazolni: ez volt az újabb irodalom feladata, ezt törekedett teljesíteni. És ha meggondoljuk, t. ház, hogy a tekintélyek egész sorával találkozunk, melyek az ellenkező véleményt védelmezik; ha meggondoljuk, hogy egy század óta többször és több államban a halálbüntetést megszüntették és ismét visszaállították; ha megfontoljuk, hogy gyakran mily ellentétbe jöhet itt az ész és igazság érzete az embernek szivével, az embernek emberies, humánus gondolkozás módjával; ha megfontoljuk ezen ellentéteket: úgy hiszem, hogy ezen kérdés méltán számíttatik a legnehezebbek közé. Én nem tartom ezen kérdést a szabadelvüség kérdésének. (Élénk helyeslés.) Én ezen kérdést az igazságszolgáltatás kérdésének tartom. (Élénk helyeslés.) Voltak szabadelvű emberek, a kik ezen kérdést igenlöleg, voltak kik nemleg oldották meg. Azok közt, kik a halálbüntetés mellett szólaltak föl, BECCARIA munkája után, volt egy férfi, kinek szabadelvüségét, úgy hiszem, senki sem vonja kétségbe, s a ki, legalább az én nézetem szerint, a józan szabadelvüség elvein sok tekintetben túlment: ROUSSEAU, a ki a halálbüntetés mellett nyilatkozott. Egyike a leghumánusabb íróknak, az olasz FILANGIERI is a mellett volt, s hogv e kérdést a szabadelvüség kérdésévé tenni nem lehet, idézem még csak ROTTECKET ; idézem pedig azért, mert a mint azon nemzedék tudja, a melynek én is fia vagyok, Rotteck volt az, ki irataival a szabadelvű eszméknek terjesztésére hazánkban igen sokat tett. Ez tehát nem a szabadelvüség kérdése; ez az igazságszolgáltatás kérdése, és mondjuk ki, bizonyos tekintetben a szükségnek, némelykor az igazi, némelykor a képzelt szükségnek kérdése. Hogy nem a szabadelvüség kérdése: azok után, miket mondottam, még egy argumentumot hozok fel, azt, hogy az a két ember, ki a halálbüntetés alkalmazásában túlment mindazon, mit az újabb nemzetek története tud, túltett a XVI. és XVII. századnak kegyetlenségein: ROBESPIERRE és MARAT: mindkettő elméletileg a halálbüntetés ellen volt; de ^gyakorlatilag alkalmazták széltében, mikor azt hitték, hogy az rájok nézve szükséges. (Elénk helyeslések.) "Ez legalább azt bizonyítja, hogy ezen kérdést a szabadelvüség szokott mértékével mérni nem lehet és nem lehet mondani, hogy a ki jobbra áll a halálbüntetés mellett: az reactionarius; a ki balra áll, eo ipso szabadelvű ember. (Helyeslés.) A szabadelvüség föeszméi közé tartozik a jognak és igazságnak fentartása mindenki irányában egyenlően. így tehát a büntetésnek igazsága a szabadelvüség szempontjából abban fekszik leginkább, hogy az egyenlő igazságosan alkalmaztassák. Az eszközökre nézve igenis lehet és van különbség. Lehet, a ki mellette, lehet, a ki ellene van a nélkül, hogy e haeresisért excommunicáltathatnék. (Tetszés.) Lássuk az érveket, melyek a halálbüntetés ellen felhozattak. Mondom, hogy nehéz e kérdés, melynél némelykor az embernek saját érzelmét kell legyőzni magasabb érdek, az igazságszolgáltatás követelményeihez képest. Hogy e büntetés igazságtalan, hogy ezt nem szabad alkalmazni: ezt az újabb irók nagy többsége már nem állítja. Elejtik a kérdést és azt mondják és helyesen, a mint Teleszky képviselő ur is mondotta: e felett ne vitatkozzunk, mert lehet valamely büntetés nagyon igazságos in abstracto és in concreto a fenforgó körülményeknél fogva igazságtalanná válik, azért, mert szükségtelen. Nehéz is volna, t. ház, hogy minden egyebet mellőzzek, azt bebizo-